Neve egy ómagyar Aχton vagy Aχtun személynévből származik, az pedig egy 'arany' jelentésű törökaltun szóból. Történeti névalakjai: 1320-ban Ohthunth és Ohtunteleke,1329-ben Ahton,1334-ben Ohcum,1345-ben Ahthun,1366-ban Ohtun,1398-ban Hohthon,1411-ben Ohthon,1456-ban Aython,1470-ben Oython,1850-ben Ajtonu.
Története
A község környékén kora rézkori leleteket tártak fel. A 18. században itt találtak egy kb. 108-ból származó római mérföldkövet (miliarum), amelynek tanúsága szerint a Potaissától eddig húzódó utat a cohors I hispanorum miliaria építette.[2]
A település első okleveles említése 1320-ban és 1323-ban a pápai tizedjegyzékben fordul elő: Ohthunth de Comitatu de Kulus. Ebben az időben már templomos hely volt.
1316 előtt a falu a Zsombor nemzetségbeli Lőrinc fia István birtoka volt, míg Ajtontelke, a régebbi faluhely, vagy a falu határában levő állattartó szállás a Barsa nembeli Chunka Lászlóé és fiaié. Károly Róbert király azonban mindkét birtokot elkobozta és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adta. 1320-ban azonban Elefánti Dezső megöli szerviensét, Ajtonyi Lőrincet, aki után László nevű öccsének fia kap vérdíjat. A Zsombor nemzetség itteni birtokát 1345-ben a szász Brassai, vagy más néven Sombori család kapta meg. A 15. században köznemesi családok, a 18. században a Kemény és a Bethlen család birtokolta. Az 1922-es agrárreform előtt legnagyobb földbirtokosa a Zeyk család volt.
1878-ban tagosították határát, ekkor tértek át a kétfordulós földművelésről a négyfordulósra. Magyar lakói elsősorban a györgyfalvi és (amíg léteztek) a rődi magyarokkal házasodtak.
Népessége
1850-ben 1301 lakosából 870 volt román, 371 magyar és 60 cigány nemzetiségű; 879 görögkatolikus, 406 református és 13 római katolikus vallású.
1900-ban 2003 lakosából 1382 volt román és 621 magyar anyanyelvű; 1346 görögkatolikus, 601 református, 28 zsidó és 24 római katolikus vallású. A lakosság 14%-a tudott írni és olvasni és a román anyanyelvűek 4%-a beszélt magyarul.
2002-ben 727 lakosából 559 volt román és 165 magyar nemzetiségű; 352 görögkatolikus, 180 ortodox, 139 református és 41 pünkösdista vallású.
↑ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1]Archiválva2014. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
.JPG)
.JPG)
.svg){kind=small}