PROFILPELAJAR.COM

	Agilulf
	Rex Langobardaorum; Rex totius Italiae
	Agilulf – miniatúra a Nürnbergi Krónikából (1493)
	Longobárd király
	Uralkodási ideje
	591 – 616
Elődje	Authari
Utódja	Adaloald
	Életrajzi adatok
Született	555 körül
Elhunyt	616 májusa; Milánó
Édesapja	Torinói Ansvald
Édesanyja	nem ismert
Házastársa	Theodelinda; Andalagardis (?);
Gyermekei	Adaloald longobárd király; Gundeberga; Chrodoald von Bayern;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Agilulf témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Agilulf, más írásmóddal Agilolf, más néven Ago (555 körül – 616 májusa) longobárd király.

Élete

Torino hercegeként 590 novemberében választotta férjéül Theodelinda, Authari özvegye.^[1] Az új királynak első dolga volt, hogy a frankokkal, majd az avarokkal is békét kössön.^[2] A longobárd hercegek egy része azonban nem akarta őt elismerni;^[2] a spoletói herceg magát Rómát is ostrom alá fogta^[3] (593^[3]), ugyanis I. Gergely pápa az őshonos – és katolikus – itáliaiak élére állt, hogy kikergesse az – ariánus – idegeneket az országból.^[1] Róma falai közt éhínség tört^[2] a és a várost csak a pápa különbéke ajánlata (ötszáz font arany évi adó^[3]) menthette meg.^[3] Agilulf most a lázongó hercegek ellen indult és egymás után megfékezte őket.^[2]

Közben a bizánciakkal is meggyűlt a király baja, akikkel hiába próbált békét kötni.^[2] A harcok színhelye Dél-Itália lett; egymásután foglalták el a longobárdok Capuát, Crotonét és Locrit, sőt maga Nápoly is veszedelemben forgott.^[2] Végre a pápa fáradozása 598-ban fegyverszünetet hozott létre.^[2] Azonban 601-ben újult erővel tört ki a harc;^[2] Agilulf leánya is az exarcha fogságába került.^[2] A longobárd király mindemellett folytatta az előnyomulást, s amikor már Ravennát is fenyegette, az új exarcha, Smaragdus békét ajánlott, s minden zsákmánnyal egyetemben visszaadta a király leányát is.^[2] Újabb összeütközések után végül 609-ben Phocas császár és Agilulf közt létrejött a béke;^[2] a longobárd királyság határait megállapították, és a kijelölt területet a császár a longobárdok jogos birtokának ismerte el.^[2]

Uralkodásának vége felé az avarokkal is hadakozott Agilulf.^[2] Majd a hercegek hatalmának megtörésére fordította minden erejét, ezek több ízben fellázadtak, s félő volt, hogy a fiatal királyságot halomra döntik.^[2] Agilulf némelyeket közülük megöletett, másokat börtönbe vettetett, úgyhogy lassanként sikerült a belső békét is helyreállítania.^[2] Azonban Spoleto és Benevento még mindig dacoltak a király hatalmával, és Agilulf e miatt kénytelen volt országa súlypontját északra helyezni.^[2]

Az ariánus király viszonya feleségével sem volt felhőtlen, ugyanis Theudelinda katolikusnak kereszteltette fiukat.^[1] Felesége szorgalmasan levelezett a pápával, és végül rávette férjét, hogy népe egy részével áttérjen a katolikus hitre,^[1] és visszaadja a katolikus papságnak az elkobzott birtokokat.^[4] A nemesek most már százával építették az új templomokat, kolostorokat, kórházakat;^[5] a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt monzai székesegyház pedig mintegy közös szentélye, koronázótemploma lett az egyesített Longobardiának.^[6] Most is őrzik azt az arany koronát, amelybe Theudelinda Krisztus keresztjének egyik vasszögét (a pápa ajándékát) foglaltatta^[6] (593^[2]). A Vaskorona lett az egyesített, vagy inkább egyesíteni kívánt Itália jelképe.^[6] Köriratán először nevezte magát Agilulf „Isten kegyelméből” egész Itália királyának.^[6]^[7] Agilulf székesegyház közelébe építtette híres palotáját, melyet a longobárd történetből vett festmények díszítettek.^[2] Az ariánus központtal, Paviával szemben Monza lett a katolicizmus székhelye.^[2] Jóllehet maga Agilulf nem tért át a katolikus vallásra, mindazáltal a térítők munkáját nem akadályozta, sőt Szent Kolumbán buzgalmát is elősegítette jóindulatával.^[2]

Agilulfot halála után fia, Adaloald követte a trónon.

Gyermekei

Agilulf első feleségének a neve nem ismert.^[8] Egy gyermekükről tudunk:
- leány^[8] ∞ Godeschalk
Második házasságát Theudelindával^[8] (573–626 januárja), Authari özvegyével kötötte. Innen két gyermek született:
- Adaloald^[8] (602-628)
- Gundberga^[8] ∞ 1) Arioald longobárd király ∞ 2) Rothari longobárd király ∞ 3) Rodoald longobárd király

Eredeti források

Fredegar
Pauli Historia Langobardorum
Origo Gentis Langobardorum
Historia Langobardorum Codicis Gothani
Andreæ Bergomatis Chronicon

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Dr. Márki Sándor: A középkor története, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest; reprint kiadás: Laude Kiadó, ISBN 963-7830-81-2, 52. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o ^p ^q ^r ^s ^t Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet IV. kötet. IV. rész XVIII. fejezet: A longobárdok országa.
↑ ^a ^b ^c ^d Váczy Péter: A középkor története (a sorozat 2. kötete), A Magyar Szemle Társaság kiadása, Révai Testvérek Irodalmi Rt., Budapest, 1936, ISBN 963-7965-14-9, 195. oldal
↑ Longobardok. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
↑ Dr. Márki Sándor: A középkor története, 52–53. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d Dr. Márki Sándor: A középkor története, 53. oldal
↑ Nagy Károly, I. Napóleon, és Viktor Emánuel később ennek a koronának a föltevésével jelezték, hogy a részekre szakadt Itáliát vissza akarják adni önmagának. (Vö.: Dr. Márki Sándor: A középkor története, 53. oldal)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Agilolf 590-615, Adeloald 615-625 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 4.)