Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell.

A Sötét erdő (kínaiul: 黑暗森林) Liu Ce-hszin (Liu Cixin) (pinjin: Liú Cíxīn) kínai író 2008-as sci-fi regénye. A Hugo-díjas A háromtest-probléma című regény folytatása, A háromtest-trilógia második része. Magyar nyelven 2018-ban jelent meg Dranka Anita fordításában, az Európa Könyvkiadó kiadásában.

Az ENSZ megalakítja a Planetáris Védelmi Tanácsot (PVT), hogy koordinálja a trisolárisiak közelgő támadása elleni erőfeszítéseket. A trisolarisiak hatalmas inváziós flottát indítottak, amely körülbelül 400 éven belül éri el a Földet. A Trisolarisról (a könyvben az Alfa Centauri hármascsillag neve) küldött szubatomi, félig mesterséges intelligenciák, az úgynevezett szophonok azonban már elérték a Földet. Ezek a nemzeti titkok és magánbeszélgetések megfigyelését végzik, és megzavarják a részecskegyorsítók működését, hogy a flotta megérkezéséig megakadályozzák az új felfedezéseket az alapvető kölcsönhatások fizikájában. Mivel a szophonok nem képesek gondolatolvasásra, a PVT úgy dönt, hogy a folyamatos katonai terjeszkedés mellett négy embert kineveznek Falnézőnek. Ők hozzáférést kapnak az ENSZ erőforrásaihoz, stratégiai terveket dolgoznak ki és irányítanak, amelyekről csak ők maguk tudnak, hogy titokban tartsák azokat az ellenség előtt. Ennek következtében az is szükségessé válik, hogy félrevezessék és megtévesszék az emberiséget, ezért nem kell magyarázatot adniuk a tetteikre és parancsaikra, bármilyen érthetetlenek is legyenek azok. Három Falképzőt az érdemeik alapján választanak ki: Frederick Tyler, az Egyesült Államok volt védelmi minisztere; Manuel Rey Diaz, Venezuela volt elnöke és nukleáris mérnök; valamint Bill Hines, az EU volt elnöke és idegtudós. Általános meglepetésre a negyedik Falképzőnek Luo Jit, egy ismeretlen kínai szociológiaprofesszort kiáltanak ki, aki lusta és ambíciótlan. A történetből kiderül, hogy Luót azért választották ki, mert a Trisolaris valamiért fenyegetést lát benne, és utasította a Föld-Trisolaris Mozgalom (FTM) a meggyilkolására. Megtorlásként a trisolarisiak három FTM-tagot Faltörőnek neveznek ki. Nekik kell Tyler, Rey Diaz és Hines után kémkedniük, hogy felfedezzék és tönkretegyék a stratégiájukat. Eközben egy kínai haditengerészeti tisztet, Zhang Beihait beiktatnak Kína új űrhadseregébe; ő rendíthetetlenül bízik az emberiség győzelmében, és a többi tisztet hibáztatja a defetizmusukért. Zhang titokban meggyilkol néhány tudóst, akik a kémiai meghajtást szorgalmazzák, így ezután a nem-kémiai sugárhajtások és az irányított fúziós hajtóművek kutatása kap prioritást. Jóváhagyják a javaslatát, hogy a jövő nemzedékek defetizmusa elleni küzdelem céljából hibernációba vonuljon.

Tyler Falképző kis méretű, nukleáris fegyverekkel felszerelt kamikaze űrrepülőgépek raját tervezi, de a Faltörője nyilvánosságra hozza a titkos tervét, mely arra irányul, hogy az FTM-mel együttműködve becsapja a földi erőket, majd később a trisolárisiakat is. (A könyv kínai eredetijében Tyler terve gömbvillámokat és makrofúziós fegyvereket tartalmaz.) Öngyilkos lesz, miután az ENSZ figyelmen kívül hagyja azt a vágyát, hogy háborús bűnösként elítélje annak érdekében, hogy megszabadulhasson a Falképző státuszától.

Rey Diaz Falképző hatalmas nukleáris robbanófejek finanszírozását kéri, és fel is robbant egyet a Merkúron, de a Faltörője az ő titkos tervét is leleplezi: olyan nukleáris mechanizmust akar építeni, amely képes a Merkúrt a Napba lökni, ami a Naprendszer többi részét felemésztő koronakidobódáshoz vezetne, majd ezzel a Trisolarist is kölcsönösen biztosított pusztulással fenyegetné. A következő PVT meghallgatáson az USA úgy dönt, hogy megsérti a diplomáciai mentességét és letartóztatja, ám Rey Diaz megszökik. Úgy tesz, mintha egy kapcsoló lenne nála, amely képes elpusztítani New Yorkot, amint őt megölik. Venezuelába visszatérve a lakosság háborús bűnösként gyalázza, és a feldühödött csőcselék halálra kövezi.

Hines Falképző kísérleteket végez az intelligencia felerősítésére, és eközben felfedezi a hit elmébe történő beültetésének módját. Az ENSZ engedélyezi a katonáknak, hogy Hines mentális pecsétjét a Trisolaris elleni győzelembe vetett hit beültetésére használják, ami a defetizmus megfékezésének ellentmondásos eszköze. Hines úgy dönt, hogy hibernációba vonul. Amíg alszik, a programot, mint az emberiség elleni bűntettet, megszüntetik.

Luo, a negyedik Falképzőként nem hajlandó dolgozni, ehelyett a hatalmát arra használja fel, hogy luxusban éljen. Megkéri Shi Qiangot (az előző regényben Wang Miao nyomozótársa, aki most a Falképző projekt biztonsági tisztjeként dolgozik), hogy keressen neki egy olyan nőt, akinek a leírása megegyezik az álmaiban szereplő ideális nővel. Shi így találja meg Zhuang Yant. Zhuang Luo mellé költözik, végül feleségül megy hozzá, és egy lányt szül neki, Xia Xiát. Öt év együttélés után Zhuang és Xia Xia hibernációba vonulnak a trisolarisi flotta érkezésének előre jelzett időpontjáig, hogy arra kényszerítsék Luót, hogy dolgozzon ki egy módszert az inváziós flotta megállítására, ha újra békében akar élni velük. Luo kétségbeesetten keresi a módját, hogy megvédje Zhuangot és Xia Xiát, visszagondol egy sok évvel ezelőtti beszélgetésre egykori tanárával, Ye Wenjiével, az FTM egykori Parancsnokával, és rájön bizonyos igazságokra a galaktikus civilizációkról. Ennek megfelelően Luo megszervezi, hogy egy 49,5 fényévre lévő csillag űrbéli elhelyezkedését kisugározzák az egész galaxisba, a Napot használva erősítőként. Hibernációba vonul, és kéri, hogy ébresszék fel, miután észreveszik az üzenet hatását. Négy évvel később egy obszervatórium az űrpor nyomon követésével észleli, hogy a trisolarisi flotta pontosan azon a napon gyors szondákat indított, amelyek az előrejelzések szerint mindössze 200 év múlva érik el a Földet.

Luo, Hines és Hines felesége, Keiko Yamasuki 200 évvel később egy gazdagabb, fejlettebb társadalomban ébrednek, amelyben a szophonok folyamatos szabotázs miatt nem történt előrelépés a részecskefizika és a szuperszámítógépek terén. A Földnek most már több ezer űrhajója van, amelyek nagyobbak és gyorsabbak, mint a Trisolaris ezer hajója. Az FTM megszűnt. Az ENSZ biztos a győzelemben, és abszurditásként írja le a régi Falképző projektet. Yamasuki elárulja, hogy ő volt az utolsó Faltörő, és leleplezi Hines tervének titkos részét: a hitet beültető eszközt megfordították, ami miatt az alanyai elhitték, hogy a győzelem lehetetlen, ezért összeesküdtek a Földről való menekülésre. Az emberi űrflotta, amely aggódik, hogy az eszköz a szökés híveinek titkos társaságát hozta létre, kihozza Zhang Beihait a hibernációból, hogy nyomozzon. Zhang, aki valójában mindvégig titkos vereségpárti volt, megragadja a pillanatot, hogy a legnagyobb űrhajó legénységét elaltassa, és a hajót kivezesse a Naprendszerből. Az űrflotta négy hajót küld Zhang után. Eközben az első trisolarisi szonda elhalad a Jupiter mellett, és az emberiség erőfitogtatásképpen 2000 hadihajót indít, hogy elfogja. A szonda azonban váratlanul újra aktiválódik, és belerohan az emberiség összegyűlt hadihajóiba, könnyedén átszúrva azok üzemanyagcelláit, mert olyan ultraerős anyagból épült, amelyet közvetlenül az erős kölcsönhatás tart össze. A nagy sebességű ütközések és az ebből eredő termonukleáris láncreakciók által generált hatalmas törmelékmező miatt csupán két hadihajónak sikerül a mélyűrbe menekülnie, majd a legénységük úgy dönt, hogy inkább elmenekül a Naprendszerből, minthogy visszatérjen.

A vereség hírére a földi társadalomban tömeghisztéria tör ki. A Zhangot üldöző négy hadihajó legénysége úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá. Végül azonban mindegyik legénység arra a következtetésre jut, hogy a többi legénység megölésével és hajóik erőforrásainak megszerzésével maximalizálhatják esélyeiket a távoli csillagrendszerek elérésére, és végül csak egy hajó kerül ki győztesen. A Naprendszer másik oldalán is a két menekülő hajó közül az egyik megöli a másik legénységét. Luo elmagyarázza, hogy ezek az események megerősítik korábbi elméletét: a galaxisban mindenütt van élet, de az exponenciális növekedés és a korlátozott erőforrások miatt minden galaktikus civilizáció számára nagyon nagy az ösztönzés, hogy minden másikra megelőző és megsemmisítő csapást mérjen. Az egyetlen dolog, ami ezt megakadályozhatja, ha a civilizációknak sikerül titokban tartaniuk tartózkodási helyüket. Ez megmagyarázza a Fermi-paradoxont. Luóból ismét Falképzővé lesz, miután az ENSZ észreveszi, hogy a Luo által korábban megjelölt csillagot megsemmisítette egy közel fénysebességgel haladó relativisztikus tömeg, amelyet valószínűleg egy harcias, hiperfejlett civilizáció küldött. Luo stratégiája az volt, hogy a Trisolarist fegyverszünetre kényszeríti, azzal zsarolva őket, hogy az ő helyzetüket is kisugározza. A trisolarisiak azonban ezt megakadályozzák, úgy, hogy szondájukkal elektromágneses interferenciával lepik el a Földet a Föld egyik Lagrange-pontjánál. Luo látszólag feladja, és csatlakozik a kormányügynökökhöz és azok Hó projektjéhez, amely egy hiábavaló kísérlet arra, hogy atombombák segítségével hatalmas törmelékfelhőket hozzanak létre, hogy nyomon követhessék a Trisolaris flottájának hátralévő útját. Luo alkoholizmusba süllyed, miután a közvélemény kitaszítja, mert nincs terve a Trisolaris legyőzésére. A bombákba azonban egy üzenetet kódolt: a robbanáskor keletkező, pontosan elhelyezett porfelhők hatására a Nap egy Napon kívüli megfigyelő számára villogni fog, és így egyfajta morzekódként továbbítja a trisolarisiak helyzetét a galaxisnak. A Trisolaris kénytelen fegyverszünetet kötni a Földdel, átirányítja a kolonizációs flottáját, és átadja az emberiségnek a gravitációs hullámadók előállításának képességét.

Az epilógusban a kormányügynökök támogatják Luo munkáját, és beleegyeznek, hogy a feleségét és a lányát kihozzák a hibernációból, hogy újra együtt lehessenek. Luo rövid beszélgetést folytat a pacifista trisolárisival, aki annak idején még Ye Wenjiével létesített kapcsolatot, és aki most azt sugallja neki, hogy a sötét erdő ellenére a szerelem magjai az univerzum más területein is jelen lehetnek.

• Ye Wenjie – asztrofizikus, aki kapcsolatot létesített a Föld és a Trisolaris között. A Föld-Trisolaris Mozgalom (FTM) szellemi vezetője.
• Mike Evans – az FTM vezére és finanszírozója; az előző kötetben megölték.
• Wu Yue – A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) haditengerészetének kapitánya.
• Zhang Beihai – A PLA haditengerészetének politikai biztosa. Meggyilkolja a kémiai meghajtás kutatásának támogatóit annak érdekében, hogy garantálni tudja a plazma-hajtóművek fejlesztését. A Természetes Kiválasztódás megbízott parancsnokának nevezik ki, majd a flottatiszteknek szánt „mentális pecsét” segítségével elmenekül a Naprendszerből.
• Chang Weisi – A PLA tábornoka és Zhang Beihai munkatársa. Az emberiség űrbéli haderejének első parancsnoka és defetista, aki irigyli Zhang triumfalizmusát.
• George Fitzroy – Amerikai tábornok, a Planetáris Védelmi Tanács (PVT) koordinátora; a Hubble II projekt katonai összekötő tisztje.
• Albert Ringier – A Hubble II csillagásza.
• Yang Jinwen – Nyugdíjas középiskolai tanár Pekingben.
• Miao Fuqian – Szénipari igazgató Sanhsziból; Zhang és Yang szomszédja.
• Zhang Yuanchao – Nemrégiben nyugdíjazott gyári munkás Pekingben.
• Shi Qiang, becenevén Da Shi – A Falképzők biztonsági főnöke. Felkutatja Luo Ji feleségét az első találkozásuk érdekében. Leukémiája miatt Luo Jivel együtt hibernálja magát az ítéletnapi csatára, amelyben több alkalommal is megmenti az életét egy gyilkos számítógépes vírustól.
• Shi Xiaoming – Shi Qiang fia.
• Kent – A PVT összekötő tisztje. Luo Ji Falképző mellé kirendelt biztonsági ember. Legjobb igyekezete ellenére se sikerül fizikailag megvédenie Luo Jit egy földalatti bunkerben, így Luo Ji megfertőződik egy biofegyver által. Idősen hal meg Luo Ji birtokán.
• Say főtitkár – Az ENSZ főtitkára. A Falképző projekt létrejöttét felügyeli, és Luo Jit választja arra játszva, hogy Luo Ji jelentősége a Trisolaris számára sikert jelenthet az emberiség számára. Megkísérli létrehozni az Emberiség Emlékezetének Projektjét az emberi kultúra katalogizálására, amit a Planetáris Védelmi Tanács defetistának ítél és megsemmisít.
• Keiko Yamasuki – Idegtudós, Hines felesége.
• Garanin – A PVT soros elnöke.
• Ding Yi – Elméleti fizikus.
• Zhuang Yan – A Központi Művészeti Akadémia végzőse, Luo Ji felesége.
• Ben Jonathan – A Flottaközi Konferencia különleges biztosa.
• Dongfang Yanxu – A Természetes Kiválasztódás űrhadihajó kapitánya. Felmentik a tisztsége alól, mikor a flottaparancsnokság szűrése során bebizonyosodik, hogy a mentális pecsét alanya volt, és így nem tudta megakadályozni, hogy Zhang Beihai átvegye a teljes irányítást a hajó felett, és elmeneküljön a Földről. Megkísérli az első csapást mérni a többi emberi hajóra abban a meggyőződésében, hogy a hajókon nincs elég tartalék a csillagközi utazáshoz. A Végső Törvény által mért első csapásban hal meg.
• Xizi őrnagy – Tudományos tiszt a Kvantumon.

• Frederick Tyler – Az USA egykori védelmi minisztere. Az elsődleges terve az volt, hogy kamikáze repülőgépek hatalmas raja jöjjön létre és vegye fel az űrben a harcot a trisolarisi flottával szemben. A másodlagos terve az volt, hogy a harci gépek távoli irányításával elárulja a Földet, és hatalmas mennyiségű vizet szállít az érkező flotta közelébe. A harmadlagos terve az volt, hogy a harci gépek távoli irányításával hidrogénbombákat robbantson fel közvetlenül az ellenség hajóinál, amikor azok hatótávolságon belülre érkeznek. A Faltörője értesítette arról, hogy ez a terv még csak meg sem karcolta volna a trisolarisi flottát. Mivel nem tudott lemondani a Falképző státuszáról, inkább öngyilkosságot követett el.
• Manuel Rey Diaz – Venezuela volt elnöke. Elsődleges terve az volt, hogy erős hidrogénbombák kifejlesztésével veszi fel a harcot a trisolarisi flottával. A másodlagos terve az volt, hogy ezen bombák felrobbantásával lelassítja a Merkúrt, olyan láncreakciót okozva, amely révén a Naprendszer összes bolygóját felemészti a táguló Nap. Hamis atombombákkal zsarolja az ENSZ-t, hogy az megszüntesse Falképző státuszát és visszavonulhasson Venezuelába, ahol azonban a feldühödött tömeg halálra kövezi, amiért a Naprendszer elpusztításával fenyegetőzött.
• Bill Hines – Angol idegtudós, és az EU volt elnöke. Elsődleges terve az volt, hogy felerősíti az emberi intelligenciát kellően magas szintre ahhoz, hogy semlegesítse a szophonok által kikényszerített tudományfejlesztési blokádot. A másodlagos terve az volt, hogy beültessen egy megmásíthatatlan defetista állapotot az emberi flotta tagjaiba, amivel az emberiség a harc helyett inkább a menekülést választaná.
• Luo Ji – Csillagász és szociológus. Ye Wenjie közli vele a kozmikus szociológia kiinduló axiómáit. A saját Faltörőjévé válik, mikor rájön, hogy az axiómák sötét erdő állapotot hoznak létre a világűrben, ezért a trisolarisiak elleni egyetlen stratégiai lehetőség a kölcsönösen biztosított megsemmisítés az pozíciójuk űrbe történő kisugárzása által.

A háromtest-trilógia kötetei:

• A háromtest-probléma (三体), 2006; Pék Zoltán fordításban magyarul, 2018, Európa Könyvkiadó
• A sötét erdő (黑暗森林), 2008; Dranka Anita fordításban magyarul, 2018, Európa Könyvkiadó
• A halál vége (死神永生), 2010; Dranka Anita fordításban magyarul, 2019, Európa Könyvkiadó

• A kötet adatlapja Moly.hu