ATS (Formula–1)

ATS
Teljes név Auto Technisches Spezialzubehör.
Székhely Bad Dürkheim, Németország
Híres Versenyzők Franciaország Jean-Pierre Jarier,
Finnország Keke Rosberg,
Német Manfred Winkelhock,
Chile Eliseo Salazar,
Ausztria Gerhard Berger
Motorok Ford, BMW
Gumik Pirelli, Goodyear, Avon Rubber, Michelin
Jogelőd
Jogutód
Formula–1-es világbajnoki karrier
Első verseny USA 1977-es amerikai nagydíj
Utolsó verseny POR 1984-es portugál nagydíj
Versenyek száma 101
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Első győzelem
Utolsó győzelem
Győzelmek 0
Pole pozíciók 0
Leggyorsabb körök 0

Az Auto Technisches Spezialzubehör, vagy röviden ATS, volt Formula–1-es konstruktőr, 1977 és 1984 között vett részt a sportág küzdelmeiben. A német márkát Günter Schmid alapította, székhelye a Hockenheimringhez közeli Bad Dürkheimben volt.

Az ATS mint cég

A német ATS nevű cég az 1970–80-as években a Mercedes-Benz számára gyártott könnyű, alumínium szerkezetű kerekeket. Létrehoztak néhány forradalminak mondható, új és könnyű kerekeket, elsősorban a Volkswagen és a Porsche számára. A cég nevéhez köthető az első ötküllős kerék, ami alumínium ötvözetből készült. ATS "Penta" néven terjedt el, a Mercedes-Benz forgalmazta, először 1979-ben gyártották, feltalálója és előállítója Hans Werner Aufrecht volt.

A Formula–1-es csapat története

Az ATS-tulajdonos Günter Schmid már régebb óta támogatta a különböző autósport eseményeket, mielőtt rájött volna, hogy a legnagyobb reklámértékkel cége számára a Formula–1-es sorozat jelentené. Schmidt így megalapította saját versenyistállóját, azonban hírhedten nehéz természete miatt a projekt nem volt túl hosszú életű.

Az 1970-es évek

Michael Bleekemolen teszteli az ATS HS1-et Zandvoortban, 1978-ban

1977-ben az ATS felvásárolta az amerikai Penkse Racing PC4 alvázait, versenyzőnek pedig a francia Jean-Pierre Jariert szerződtették. Az 1977-es amerikai nagydíjon a rajtrács hatodik konstruktőreként mutatkoztak be.

1977-es német nagydíjon már két versenyzőt indítottak, leszerződtették a kor híres túraautó pilótáját, Hans Heyert. Heyer nem fejezte be a futamot, miután a kerékfelfüggesztése eltörött, részvételét azonban így is nagy érdeklődéssel fogadta a hazai közönség. (A csapat főhadiszállása a Hockenheimringtől pár kilométerre volt.) Heyer helyét az év hátralevő részére Hans Binder vette át, a csapat az utolsó három versenyen azonban nem vett részt.

Az első saját gyártású Formula–1-es ATS a HS1 volt, a két versenyző pedig Jarier és Jochen Mass. Az 1978-as dél-afrikai nagydíjon Jarier a 8. helyen végzett, de kirúgták. Helyére Alberto Colombo érkezett, akit három futam után gyenge teljesítménye miatt Jarier váltott. Jól jellemzi a csapatnál uralkodó viszonyokat, hogy az évad során hét versenyzőt alkalmaztak. (Egy ideig a későbbi világbajnok Keke Rosberget is.)

A következő évben az istálló állandó pilótája a német Hans-Joachim Stuck volt, aki az 1979-es német nagydíjon megszerzett 5. pozíciójával az ATS első világbajnoki pontjait, és történetének legjobb eredményét szállította. Ebben az évben három különböző tervezésű autóval is rajthoz állt a csapat, és a fejetlenség nem tett jót a fiatal csapat fejlődésének.

Az 1980-as évek

Manfred Winkelhock az ATS D7-tel az 1984-es Dallas Grand Prixn

Az 1980-as idényre ismét két versenyzővel, Marc Surerrel és Jan Lammersszel nevezett a D3-as típust bevető ATS. Az eredmények nem voltak túl biztatóak, egyetlen 7. hely az idény elején, ami említésre méltó. Az év vége felé Gustav Brunner előállt az új D4-gyel, azonban áttörést az új típus sem hozott, ráadásul Surer egy baleset miatt jó néhány futamot kihagyott.

1981-re megtartották Lammerst, melléje pedig a svéd Slim Borguddot szerződtették, aki mindössze egy futamra tudta kvalifikálnia magát. Ez volt az az év, amikor a csapatot a híres svéd együttes, az ABBA támogatta. (Borgudd több koncertfelvételen, vagy fotón feltűnik az énekesek mellett.)

Schmid a következő években jelentős erőfeszítéseket tett az istálló életben tartásáért, 1982-ben előálltak a DT TWO modellel és néhány figyelemre méltó eredményt is sikerült elérniük. A két pilóta Manfred Winkelhock és Eliseo Salazar voltak és mindketten szereztek egy-egy ötödik helyet Brazíliában illetve San Marinóban. Ebben az évben erős középcsapatnak számított az ATS, a hazai versenyükön mindenki meglepetésére Salazar sokáig támadta a versenyt vezető Nelson Piquet-t, bár ütközés lett a vége, de az élő közvetítésnek köszönhetően a hazai közönség őrjöngött.

A következő két szezonban a csapat már csak vegetált, lassú hanyatlás végén az ATS az 1984-es portugál nagydíj után megszűnt.

BMW motorokkal

Schmid befolyásának köszönhetően nem csak hazai pilótákat alkalmazott előszeretettel, hanem a 83-as és a 84-es szezonban BMW motorokat vásárolt istállója számára. Az erőforrások ugyan versenyképesnek bizonyultak motorerő terén, azonban rendkívül megbízhatatlannak bizonyultak. Winkelhock ugyan felmutatott pár jobb teljesítményt, és a csapatnál ebben az időben versenyző Gerhard Berger is részben a BMW miatt kapott ülést, az együttműködés nem tartott tovább két évnél.

Visszatérés a Riallal

Miután az ATS csődbe ment, Schmid nem adta fel Formula–1-es álmait, és a szintén német Rial kötelékében az 1988-as világbajnoki idényben visszatért a királykategóriába.

Eredmények

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Autó Motor Gumi Pilóta # 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Pontok Helyezés
1977 Penske PC4 Ford DFV V8 G ARG BRA RSA USW ESP MON BEL SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN JPN 1 12.
FRA Jean-Pierre Jarier 34 6 NK 11 11 8 Ki 9 Ki 14 Ki Ki
DEU Hans Heyer 35 KIZ*
AUT Hans Binder 8
33 12 NK
1978 ATS HS1
ATS D1
Ford DFV V8 G ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER AUT NED ITA USA CAN 0 NK
DEU Jochen Mass 9 11 7 Ki Ki NK 11 9 13 13 Hn Ki NK NK
NLD Michael Bleekemolen NK Ki NEK
10 NK
FRA Jean-Pierre Jarier 12 Ni 8 11 NK NK
ITA Alberto Colombo NK NK
FIN Keke Rosberg 15 16 Ki Ki Hn
AUT Hans Binder NK
AUT Harald Ertl NEK
1979 ATS D2
ATS D3
Ford DFV V8 G ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 2 11.
DEU Hans-Joachim Stuck 9 NK Ki Ki KIZ 14 8 Ki Ni NK Ki Ki Ki 11 Ki 5
1980 ATS D3
ATS D4
Ford DFV V8 G ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 0 NK
svájci Marc Surer 9 Ki 7 Ni Ki Ki 12 12 10 Ki NK 8
NLD Jan Lammers Ki 12 Hn
10 NK NK NK
AUT Harald Ertl NK
1981 ATS D4
ATS HGS1
Ford DFV V8 M
A
USW BRA ARG SMR BEL MON ESP FRA GBR GER AUT NED ITA CAN CPL 1 12.
NLD Jan Lammers 9 Ki NK 12 NK
SWE Slim Borgudd NK NEK NK NK 6 Ki Ki 10 Ki Ki NK
10 13
1982 ATS D5 Ford DFV V8 G RSA BRA USW SMR BEL MON DET CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA CPL 4 11.
DEU Manfred Winkelhock 9 10 5 Ki KIZ Ki Ki Ki NK 12 NK 11 Ki Ki Ki NK Hn
CHL Eliseo Salazar 10 9 Ki Ki 5 Ki Ki Ki Ki 13 NK Ki Ki NK 14 9 NK
1983 ATS D6 BMW M12/13
S4 (t/c)
G BRA USW FRA SMR MON BEL DET CAN GBR GER AUT NED ITA EUR RSA 0 NK
DEU Manfred Winkelhock 9 15 Ki Ki 11 Ki Ki Ki 9 Ki NK Ki KIZ Ki 8 Ki
1984 ATS D7 BMW M12/13
S4 (t/c)
P BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN DET DAL GBR GER AUT NED ITA EUR POR 0 NK
DEU Manfred Winkelhock 14 KIZ Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 8 Ki Ki Ni Ki Ni
AUT Gerhard Berger 13
31 12 6† Ki

* Engedély nélkül indult, nem kvalifikált.
† Nem volt jogosult pontszerzésre.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az ATS (wheels) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk