Batkuša, Bosanski Šamac, Brvnik, Crkvina, Donja Slatina, Donji Hasić, Gajevi, Gornja Slatina, Gornji Hasić, Grebnice, Kornica, Kruškovo Polje, Novo Selo, Obudovac, Pisari, Srednja Slatina, Škarić, Tišina és Zasavica.
Történelem
1725-ben említik először Lukačev Šanac, azaz Lukács-sánc néven. 1718-1739 között a Habsburg Birodalom része volt. 1863-ban belgrádi muszlimok telepednek le a városban, mivel korábbi lakhelyük a Szerb Fejedelemség része lett. Aziz szultán tiszteletére Šamac felvette az Azizijei Bala, azaz Felső-Azizija nevet. 1878-ban a várost átnevezték Bosanski Šamacra.[1]
Az 1991-ben relatív horvát többségű városból a horvát és a bosnyák/muszlim lakosság a boszniai háborúban (1992–1995) nagyrészt elmenekült, így az szerb többségűvé vált. (A 17 ezer nem szerb lakosból a hágaiNemzetközi Törvényszék adatai szerint a tisztogatásokat követően 300 maradt).[2] A község addigi nevéből (Bosanski Šamac) a szerb vezetés – más települések neveihez hasonlóan – kitörölte a „boszniai” jelentésű előtagot. (A rövidített alak máig hivatalos).