1860-ban Heinrich Geyert (1818–1896) és Friedrich Wilhelm Schwartzot (1815–1895) kizárták a Katolikus Apostoli Egyházból, mert hat új „apostolt” (lelki vezetőt) akartak kinevezni a már elhunytak helyére.
A csoport 1863-ban elvált a Katolikus Apostoli Egyháztól; ez volt az ún. „hamburgi szakadás”.
1865-ben megalapították az Egyetemes Keresztény Apostoli Missziót, amely Geyer és Schwartz nézeteltérése után két csoportra szakadt. Geyer csoportja azonban a halála után rövidesen megszűnt.
Schwartz halála után Fritz Krebs-t (1832-1905) a többi apostol „főapostolnak” ismerte el, aki létrehozta az egyház jelenlegi struktúráját.
1900-ban az „apostolok” már Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Indonéziában is tevékenykedtek.[1]
1930-ban felvették az Új Apostoli Egyház nevet. A 20. században az egyház különösen Afrikában és Ázsiában terjedt.[1] 1990-ben megalakult a svájci Zürichben székelő Nemzetközi Új Apostoli Egyház.[1]
2012-ben az egyház kiadta a saját katekizmusát.[1] Számos ökumenikus testületben képviselteti magát szerte a világon.[1]
Jellemzők
Az egyházuk zömmel kiiktatta a katolikus vonásokat; tanaik, istentiszteletük és liturgiájuk a protestánshoz áll közel, míg hierarchiájuk és szervezetük a római katolikus egyházéhoz hasonlítható. Az Új Apostoli Egyház azonban sem nem protestáns, sem nem katolikus.
Sajátsága a megpecsételés kézrátétellel kiszolgáltatott szentsége, amely a Szentlélek adományát közvetíti, és a keresztség kiszolgáltatása a gyülekezet elhunytjainak is.[2] Egyik fontos jellemzőjük Krisztus közeli visszajövetelének várása.
Az egyház az óegyház újjáalakult folytatásának tekinti magát, és vezetőit az ókori tizenkét apostol utódainak tekintik.
Élükön áll az ősapostol, akit Krisztus helytartójának tekintenek.[3]
↑NAC worldwide: the key figures. nak.org, 2023 (Hozzáférés: 2023) „it incorporates some 9.38 million members in nearly 200 countries of the world (as of 31 December 2022).”
