Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrikában honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, valamint legelők, szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Állandó és vonuló állományai is vannak.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországi rendszeres fészkelő. A hazai állomány február-november hónapokban észlelhető, de át is telelhet.[5]
Megjelenése
Testhossza 40–42 centiméter, szárnyfesztávolsága 75–80 centiméter, testtömege pedig 280–614 gramm közötti.[5] A legnagyobb európai galambféle. A felnőtt madaraknak jellegzetes fehér folt van a nyakukon, a fiataloknál ez még hiányzik. Mindkét ivar egyforma, nyakuk és farkuk szürke, mellük vörhenyes-szürke. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna. A felrepülő madaraknál feltűnő a szárnyon lévő fehér folt.
Életmódja
A költési időn kívül nagy csapatokban él. Gyommagvakkal, gabonamagvakkal és a tölgymakkjával táplálkozik. Megfelelő körülmények között állandó, de rövidtávra vonul.
Szaporodása
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Erdőkben, ártereken fákra vagy bokrokra készíti fészkét. A fészek kis gallyakból, vékony gyökerekből, és vékony fűszálakból vagy szárakból készül. Fészekalja két, tiszta fehér tojásból áll, melyeken 16–18 napig költ. Az első táplálék, amit a fiókák kapnak kikelésükkor, az a begytej, amit a szülők termelnek. A fiatal madarak 28–30 nap után repülnek ki. Egy évben többször is fészkelhet.