Örökzöld puszpáng
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Rend: Puszpángvirágúak (Buxales) Család: Puszpángfélék (Buxaceae) Nemzetség: Buxus Faj: B. sempervirens
Tudományos név
Buxus sempervirens L.
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Örökzöld puszpáng témájú médiaállományokat és Örökzöld puszpáng témájú kategóriát.

Az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) a puszpángvirágúak (Buxales) rendjébe és a puszpángfélék (Buxaceae) családjába tartozó faj. Kertészeti és faipari hasznossága miatt elterjedt örökzöld cserje.

Délnyugat-Ázsiától, Észak-Afrikán át Dél-Európáig honos. Európa más részein is előfordul olyan helyeken, ahol a termesztett növények kivadultak.

Az alapfaj nyírás nélkül 2-3, legfeljebb 6–8 méter magasra növő, tömött bokor vagy kis fa. Örökzöld.

Fényes bőrnemű, átellenesen álló, 1–3 cm hosszú, elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú levelei^[1] felül fényes sötétzöldek, alul világos sárgászöldek, a szélük visszahajlik.

Kis, sárga virágai illatosak.

A legjobban nedves talajon, félárnyékban fejlődik, de a száraz környezetet és a városi levegőt is jól tűri. Magyarországon télálló.

Virágai április–májusban nyílnak.

Bővebben: Bukszus (faanyag)

Az európai faanyagok közül a puszpáng a legnagyobb sűrűségű (0,97 g/cm³) és legkeményebb. Finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Felhasználhatóságát kis méretei határolják be, mivel nem nevel vastag vagy hosszú törzset. Ezenkívül nagyon lassan szárad, erősen zsugorodik,és az időjárás (főleg a nedvesség) mellett a gombák is károsítják.

A kertészek számos jó tulajdonsága miatt kedvelik:

• örökzöld és télálló,
• rendkívül jól tűri a metszést, alakítást,
• bokra tömör,
• nem túl igényes.

Bár igen lassan nő, leginkább sövénynek nyírják. Más módokon is használható, így például franciakertekben gyakran nyírnak belőle különböző figurákat.^[2]

Hajtásait a virágkötészetben használják.

• puszpáng-tűzmoly, vagy selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectialis)
• puszpáng-gubacsszúnyog (Monarthropalpus flavus)
• puszpáng-levélbolha (Psylla buxi)
• puszpáng-gubacsatka (Eriophyes buxi)

• puszpángelhalás (Cylindrocladium buxicola)

Számos fajtája, változata ismert. A leggyakoribbak:

• Buxus sempervirens 'Angustifolia'

Tömött bokrú cserje, nagy lándzsás levelei gyakran egy síkban állnak.

• Buxus sempervirens var. arborescens

Az alapfajnál nagyobbra nő, többnyire nagy bokor vagy kis fa. Magas sövényt lehet belőle nevelni.

• Buxus sempervirens 'Argenteovariegata'

Fehértarka levelű változata az alapfajnak, de az alapfajnál kisebb termetű bokor.

• Buxus sempervirens 'Aureovariegata'

Az alapfaj sárgatarka levelű kis bokor változata. Árnyékos vagy félárnyékos helyen igazán szépek a levelei.

• Buxus sempervirens 'Suffruticosa'

Lassan növő sűrűn ágas, alig 1 méteres cserje. Levelei világosak és aprók, alig 1–2 cm-esek. A napon is megél, csak öntözésére kényes. Alacsony sövények létesítésére alkalmas, általában szegélysövénynek vagy talajtakarónak ültetik.

• Örökzöld puszpáng Buxus sempervirens
• Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 71. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1

• Buxus gondozása, ültetése, metszése, fajták. blog.hu. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 5.)
• Dr. Ördögh Gizella: A puszpáng régi és újabb kártevői. Kerti Kalendárium, 2013. (Hozzáférés: 2015. október 24.)