A falut védelmező, délkelet felé nyitott völgyet 600–700 m körüli magasságú dombok övezik: északkeletre a Magyaró-tető, déli irányban Bereck hegye, északnyugatra Samu dombja.
A közeli Égei-tető vízválasztó a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród, így tágabb értelemben az Olt és a Maros vízgyűjtő területe között.
Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. – Kiss 1997., I., 407. old.
Története
A települést hiteles okirat először 1576-ban említi. Az 50 denáros adót megfizető székely főemberek jegyzékében "Jllustrissimi principis fl. 8" bejegyzés szerepel a falu neve (Egeh) után.[2]
1602-ben, az ún. Básta-féle összeírásban[3] már a település máig élő, vagy a közelmúltban eltűnt családnevei (Csiszér, Gábos, Kovács, Zágoni) is megjelennek.
Református temploma a templomtorony külső falfülkéjében található felirat tanúsága szerint 1772-ben épült, a szentély kazettás mennyezetét azonban 1702-ből keltezi az ismeretlen mesterkéz.[4] A festett deszkák másodlagos felhasználása arra utal, hogy a kazetták egy korábbi épület számára készültek.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Híres szülöttei
Lukáts István (1796, Ége- 1841, Bodos) bodosi református lelkész, költő. Verseit 2015-ben Egyed Emese publikálta Andalgj hát, citerám! címmel.[5]
Egyed Emese szerint "talán éppen születési helye (Ége) nevével játszik el A rózsabokor című versében:
.svg){kind=small}