Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá (héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arabاشعیاء, Asíja). A Kr. e. 8. században élt júdeaipróféta, a bibliaiÉzsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének tartanak.
Több mint négy évtizeden keresztül hirdette Isten szavát Jeruzsálemben - Kr. e. 740-700 körül -, és az utókorra nagy hatást gyakorolt.
Élete
A rabbinikus hagyomány szerint királyi családból származott, apja, Ámoz, Amaszja, júdai király öccse volt. Éles eszű, széles látókörű ember volt, akinek hite és gondolkodása mélyen a Jahve-vallásban gyökerezett, de mindig kész volt Istennek az adott történelmi helyzethez kapcsolódó üzenetének megértésére és közlésére.[2] Elhívatását egy csodálatos látomás által nyerte. Isten dicsősége jelent meg előtte és szent voltával szemben meglátta önmaga és népe bűnösségét. Isten tiszteletének megsértése a bálványkultusz, az erkölcstelen élet, a formális vallásosság, a szociális igazságtalanságok: mindezekért a próféta elkerülhetetlennek látta Isten ítéletét, amely a nemzeti összeomlás formájában jön el a könnyelmű és hitetlen népre. Azt hirdette, hogy az embereknek vissza kell fordulniuk Isten felé.
Miután Jézus a Szentlélekkel beteljesedve visszatért a pusztából, a názáreti zsinagógában Ézsaiás tekercséből olvasta fel a rá vonatkozó jövendöléseket.[3]
Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Ézsaiás- (Izaiás-) könyvet is, amely nem mutatott lényeges eltéréseket a későbbi másolatokban (a Bibliában) fennmaradt szöveghez képest.
