Az Északnyugati Hawaii-szigetek a nagyobb területű déli Hawaii-szigetektől északnyugatra elterülő, apró vulkanikus szigetekből, atollokból és korallzátonyokból álló szigetsor a Csendes-óceán északi részén.
A szigetek mindegyike lakatlan, és a Midway-szigetek kivételével (melyek közvetlenül az Egyesült Államok kormányának vannak alárendelve) valamennyi az Amerikai Egyesült ÁllamokHawaii államának a részei.
Geográfia
Az Északnyugati Hawaii-szigetek térképe
Az Északnyugati Hawaii-szigetek szigetsora a Csendes-óceánban, a 25. szélességi fok környékén terül el mintegy 2000 kilométer hosszan, a 161. hosszúságú foktól egészen a a 180. fokon lévő dátumválasztó vonalig.
A szigetek összterülete nagyon kicsi, együttesen is csak 14,3 km², és ebből is 6,2 km²[1] a Midway-szigetekre esik.
A szigetsorba délkeletről északnyugat felé haladva a következő szigetek tartoznak (zárójelben a hawaii nevük van feltüntetve):
A szigetekvulkanikus eredetűek, és az AlaszkátólHawaii-ig húzódó szigetsor részei. Ugyanolyan keletkezésűek, mint a déli, nagy Hawaii-szigetek, de míg azokon ma is aktív a vulkanikus tevékenység, az északnyugati szigeteket létrehozó vulkánok rég kialudtak. A szigetek magassága délkeletről északnyugat felé haladva egyre csökken. A legészakibb Kure-atolltól északra már csak tenger alatti vulkanikus hegyek vannak.
Népesség
Nihoa és Necker szigetén bizonyítékokat találtak arra, hogy korábban éltek ott polinéz eredetű bennszülött népek, de mire az európaiak felfedezték a szigetcsoportokat, már azok valamennyi része lakatlan volt. Ez most is így van, kivéve a Midway-szigeteket, ahol nagyjából 40 főnyi, kutatókból és természetvédelmi őrökből álló csoport él.
Természetvédelmi helyzetük
A szigeteken élő sok-sok madárfaj egyedszámában (a guanókitermelés, a tojásgyűjtés, a vadászat eredményeként) történő drasztikus visszaesés miatt a madárvilág maradékának a megőrzése érdekében Theodore Roosevelt amerikai elnök 1909. február 3-án elnöki rendeletben írta elő a szigetek védelmét, és létrehozta a Hawaii-szigeteki Madárrezervátumot, egy természetvédelmi területet, melybe az északnyugati szigetek valamennyi tagja beletartozott, a katonai szempontból stratégiai fontosságú Midway-szigeteket kivéve. 1996-ban, miután kiürítették az ottani katonai támaszpontot, ez a szigetcsoport is csatlakozott a természetvédelmi területhez.
2006-ban a teljes északi szigetláncon létrehozták a Papahānaumokuākea Tengeri Nemzeti Parkot, mely 362 000 km²-t lefedő tengeri területével jelenleg Földünk legnagyobb ilyen jellegű természetvédelmi területe.[2]
A szigeteket ma kizárólag tudományos céllal és az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának az engedélyével lehet látogatni, korlátozott számban.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nordwestliche Hawaii-Inseln című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
David Liittschwager und Susan Middleton, Das andere Hawaii, National Geographic Deutschland, G+J Verlag, Okt. 2005, S.136-56.
