Területe 113 729 km², ezzel a világ 14. legnagyobb szigete. Legmagasabb pontja a Mount Ruapehu (2797 m). Lakossága 3 422 000 fő, az ország lakosságának 77%-a lakik az Északi-szigeten. A területén termelt GDP 2003-ban 102,863 milliárd amerikai dollár volt, Új-Zéland nemzeti össztermékének 79%-a. Éghajlata mérsékelt, területén két ökorégió, a Northland mérsékelt-övi kaurierdő és az Északi-szigeti mérsékelt-övi erdő régió helyezkedik el. Itt található a világörökség részét képező Tongariro Nemzeti Park és Új-Zéland legnagyobb és Óceánia második legnagyobb tava, a Taupói-tó.
Elnevezése
Bár már régóta Északi-sziget néven ismert, az Új-Zélandi Földrajzi Tanács csak 2009-ben tette azt hivatalossá. Maori neve (Te Ika-a-Māui, jelentése: Maui hala) egy mítoszból ered. Maui félisten és testvérei halászni indultak a csónakjukon és egy nagy halat fogtak. Amíg Maui nem figyelt, fivérei összevesztek a halon és darabokra vágták. A halból lett az Északi-sziget (melynek völgyei a vágások nyomai), csónakjukból pedig a Déli.
Közigazgatási beosztása
Az Északi-sziget önkormányzati régiói
Az Északi-szigetet és a hozzá tartozó kisebb szigeteket kilenc önkormányzati régióra osztják:
Ez a szócikk részben vagy egészben a North Island című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
