Az 1930-as évek elején költözött Debrecenbe. A debreceni szabadiskolában Menyhárt József és Félegyházi László tanítványa volt. 1962-től volt kiállító művész. 1963–1993 között a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep alapítótagja volt. Az 1970-es évek elejétől az 1990-es évig vett részt az Üzemi Tárlatok kiállítás sorozaton, melyet 1980-tól ő vezetett. 1977-ben Lengyelországban nemzetközi díjat nyert. 1982-ben újjászervezte, majd 2001-ig vezette a Hortobágyi Alkotótábort.
A csendes szemlélődés festője volt; borongós színei, határozott körvonalú foltjai érett művészi önismeretről vall. Képeit a valóság költői átírása jellemezte.