Szülei: Amrám és Jokhébed.[3] Áron három évvel volt idősebb Mózesnél, és akkor említi először a Biblia, amikor Mózes azt mondja Istennek, nem lehet Izrael vezére, mert nincs beszédtehetsége. Isten erre azt feleli: Ő (Áron) lesz neked száj gyanánt.[4]
Együtt állt Mózessel a fáraó előtt, és segítőtársa volt az egyiptomi kivonulásnál és a 40 évi pusztai vándorlás alatt. Húrral együtt ő segített tartani Mózes karját az amálekitákkal vívott csatában[5] hogy a népre áldás szálljon.
Voltak jellembeli gyengeségei: a Sínai-hegynél aranyborjút készített a nép követelésére, miután Mózes sokáig távol maradt a hegyen.[6] A Sínai-hegynél ugyanakkor az örökölhető papság főpapja és feje lett[7] később a fiait is pappá szentelték.[8] Tekintélyét a kivirágzott és gyümölcsöt termő vesszejének csodája erősítette meg.[9] 38 évig szolgált főpapként.[10]
Felesége a Júda törzséből való Eliseba, aki négy fiút szült neki, akik a következő neveket kapták: Nádáb, Abihu, Eleázár, Itámár. Nádáb és Abihu vétkük miatt a pusztai vándorlás alatt meghaltak.[11]
Áron 123 éves korában halt meg a Hór-hegyén (a későbbi Petra városa közelében), ezután a főpapi tiszt Eleázár nevű fiára szállt.[12][13][14] Halála után az izraeliták 30 napig gyászolták.[15]
Mivel Áron volt az első főpap és főpapok csak Áron utódaiból kerülhettek ki, időnként az egész későbbi papságot Áron házának nevezték.[16]
.jpg)
