A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy általánosított Petersen-gráf(generalized Petersen graph) – jelölése GP(n,k), ahol n ≥ 3 és 1 ≤ k ≤ ⌊(n-1)/2⌋ – olyan összefüggő, 3-reguláris gráf, mely egy belső {n,k} csillagsokszög (cirkuláns gráf) és egy külső {n} szabályos sokszög (körgráf) megfelelő csúcsainak összekötésével állítható elő. Ha n és k nem relatív prímek, a csillagsokszög elfajult, nem összefüggő, de ettől még az általánosított Petersen-gráf megkonstruálható.
Az általánosított Petersen-gráfok családját 1950-ben H. S. M. Coxeter vezette be,[1] nevüket pedig 1969-ben Mark Watkinstól kapták.[2] A családba tartozik a Petersen-gráf is, melynek konstrukcióját általánosítják.
Definíció és jelölések
Watkins jelölése szerint G(n,k) egy olyan gráf, melynek csúcshalmaza
E(GP(n,k)): {uiui+1, uivi, vivi+k: i = 0,...,n − 1},
ahol az alsó indexek modulo n olvasandók és k < n/2. Más szerzők a GPG(n,k) vagy GP(n,k) jelölést alkalmazzák. Coxeter jelölésmódja ugyanerre a gráfra {n}+{n/k} lenne, a gráfot alkotó szabályos n-szög és csillagsokszögSchläfli-szimbólumainak kombinációjából. Bármely általánosított Petersen-gráf előállítható feszültséggráfként egy olyan gráfból, ami két csúcsból, a köztük lévő élből és két hurokélből áll.[3]
Maga a Petersen-gráf így jelölhető: GP(5,2) vagy {5}+{5/2}.
Mivel az általánosított Petersen-gráfok 3-regulárisak, a GP(n,k) 2n csúccsal és 3n éllel rendelkezik.
Az általánosított Petersen-gráfok családjának további érdekes tulajdonságai vannak. Például
GP(n,k) pontosan akkor csúcstranzitív (tehát van tetszőleges csúcsát másik csúcsba átvivő szimmetriája), ha n = 10 és k =2 vagy k2 ≡ ±1 (mod n).
Kizárólag a következő hét esetben éltranzitív (tehát van tetszőleges élt másik élbe átvivő szimmetriája): (n,k) = (4,1), (5,2), (8,3), (10,2), (10,3), (12,5), (24,5).[5] Ezen a hét gráfon kívül tehát nem létezik szimmetrikus általánosított Petersen-gráf.
Akkor hipohamiltoni, amikor n ≡ 5 (mod 6) és k értéke 2, n−2, (n+1)/2 vagy (n−1)/2 (ezek a k értékek izomorf gráfokhoz vezetnek). Akkor sincs Hamilton-kör bennük, ha n osztható néggyel, de legalább 8, és k = n/2. Minden más esetben van bennük Hamilton-kör.[6] Ha n ≡ 3 modulo 6 és k értéke 2, GP(n,k)-nak pontosan három Hamilton-köre van.[7] A GP(n,2) gráfok Hamilton-köreinek számát olyan képlet adja meg, ami egy n modulo 6 kongruenciaosztályon alapul és szerepelnek benne a Fibonacci-számok.[8]
Az általánosított Petersen-gráfok további általánosításának tekinthetők az 1988-as Foster-cenzusban[14] bevezetett I(n, j, k)I-gráfok,[15] ahol a külső sokszög is lehet csillagsokszög. Nevüket arról kapták, hogy az „I” alakot formáló 2 hosszúságú útgráfból állíthatók elő gráfexpanzió segítségével.
Az I(n,1, k) I-gráf megegyezik a GP(n,k) általánosított Petersen-gráffal.
Az I-gráfok tulajdonságai
Az I(n, j, k) pontosan akkor összefüggő, ha lnko(n, j, k)=1. Ha lnko(n, j, k) = d > 1, akkor az I(n, j, k) az I(n/d, j/d, k/d) d db kópiájából áll.
Egy összefüggő I(n, j, k) I-gráf pontosan akkor páros, ha n páros, j és k pedig páratlan.
Az I(rn, rj, rk) az I(n,j,k) r kópiájával egyezik meg.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Generalized Petersen graph című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a 일반화_페테르센_그래프 című koreai Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Gross, Jonathan L. & Tucker, Thomas W. (1987), Topological Graph Theory, New York: Wiley. Example 2.1.2, p.58.
↑Campbell, S. R.; Ellingham, M. N. & Royle, Gordon F. (1993), "A characterisation of well-covered cubic graphs", Journal of Combinatorial Mathematics and Combinatorial Computing13: 193–212.
↑Bollobás, Béla (2004), Extremal Graph Theory, Dover, p. 233. Reprint of 1978 Academic Press edition.
↑"The Foster Census: R.M. Foster's Census of Connected Symmetric Trivalent Graphs", by Ronald M. Foster, I.Z. Bouwer, W.W. Chernoff, B. Monson and Z. Star (1988) ISBN 0-919611-19-2.