Álex Palou 1997-ben született Sant Antoni de Vilamajorban, Spanyolországban és 2003-ban kezdett el gokartozni. Legjobb eredménye a géposztályban a 2012-es WSK Euro Series megnyerése volt.[2]
Euroformula Open
2014-ben váltott együléses formulaautózásra és az Euroformula Openbe igazolt a Campos Racinghez.[3][4] Május 3-án rögtön megnyerte első futamát a szériában, a németországi Nürburgringen.[5] Ezt követően még két sikert könyvelhetett el. Magyarországon az évad közepén és a szezonzárón, hazai pályán is diadalmaskodni tudott. Az év végi összetettben a dobogós 3. lett, mindössze egy ponttal lemaradva a 2. lengyel Artur Janosztól.
GP3
2015-re folytatta együttműködését a Campossal, de már a GP3-as sorozatban, amely a Formula–1 második számú utánpótlásának számított.[6] A szezon első felében megbízhatósági gondokkal és a viszonylag tapasztalatlanságából adódó vezetési hibákkal küzdött, de később fokozatosan javult a teljesítménye. A szezonnyitóra negyedikként kvalifikálta magát az első futamra, de a rajtnál kicsúszott kuplunggondok miatt és pontszerző zónán kívül zárt.[7]
Ausztriában az első futamon véletlenül leállította az autója motorját, a második versenyen pedig rajtbalesetbe keveredett.[8] Az angliai Silverstone-ban ötödikként állt, majd a sebességváltó-szenzora meghibásodott és kiesett, így a második gp-t az utolsó helyről kezdhette meg. Összesen 11 autót sikerült megelőznie, ebből nyolcat még az első körben. Végül a 13. helyen ért célba.[9]
A harmadik forduló helyszínén, a Hungaroringen a 7. pozícióból rajtolva az 5. helyen haladt, majd egyik riválisa kiütötte és csak a 19. lett.
A belgiumi Spa-ban[10] megszerezte első bajnoki pontjait, amikor a 7. pozícióban látta meg a kockás zászlót.[11] A hétvégezárón sokáig vezette a mezőnyt, viszont tempóhiány következtében az ötödikként rangsorolták.
Monzára csapata nem cserélt motort.[12] Ott a sprintversenyen megpördült a felvezetőkörben. Szocsira új erőforrást szereltek be versenygépébe, ami némileg megoldotta a végsebesség-problémákat. A pole-pozíciótól mindössze egy tizedre lemaradva végzett az időmérőn.[13] A futamon addigi legjobb eredményét érte el, a 4. helyen futott be a leintéskor.[14]
Bahreinben a negyedik helyről kezdett volna, azonban a bemelegítéskor meghibásodott a gázérzékelője, ami miatt az autó instabillá vált, így kiállt a bokszba.[15]
Az idényzáró Yas Marina aszfaltcsíkon megnyerte a kiírás legutolsó futamát, amivel az első spanyol pilóta lett, aki futamgyőzelmet aratott a széria 2010 óta íródó történetében.[16] Az összetett rangsorban 10. lett 51 pontot szerezve.[17]
2016-ban maradt a spanyol istálló kötelékében.[18] Legjobb eredménye egy 2. pozíció volt Silverstone-ból, valamint egy 5. Abu-dzabiból. Az évad során nem sikerült versenyt nyernie. Eredményei a 15. helyre voltak elegendőek összetettben.[19]
Formula V8 3.5
A 2017-es évben részprogramokat teljesített Európa különböző bajnokságaiban. A Teo Martín Motorsport színeiben ott volt a Formula V8 3.5 három fordulójában. Második futamán, a Nürburgringen mesterhármast ért el, vagyis a pole-pozíció,[20] a futamgyőzelmet és a leggyorsabb kör is az övé lett.[21] További két pódiumot ünnepelhetett még Mexikóban és az USA-ban. Ezzel a részszezonnal 10. lett a végösszesítésben 68 egységgel.
A Campos lehetőséget biztosított számára az FIA Formula–2 bajnokság mezőnyében az utolsó két megmérettetésén.[22] Az egyetlen F1-től különálló hétvégén, Jerezben a sprintfutamon a fordított rajtrács miatt az első helyről kezdhetett. Gumiabroncsai gyors tapadásvesztése miatt végül a 8. helyen látta meg a kockás zászlót.[23]
2018 januárjában vált nyilvánossá, hogy teljes évre leszerződött a Formula–3 Európa-bajnokságba a Hitech Bullfrog GP-hez.[24] Összesen hétszer állt dobogóra, amivel 7. lett összettben.[25]
Japán
Japán Formula–3-as bajnokság
2017-ben a Threebond Drago Corse teljes évadra lehetőséget biztosított számára az ázsiai szigetország Formula–3-as kategóriájában.[26] Az élmezőny erős tagjaként 3. lett összesítésben Takaboszi Micsunori és Tszuboi Szo mögött.
Super Formula és Super GT
2019-re végleg elhagyta Európát és visszaköltözött Japánba. Az ország legmagasabban jegyzett szériájában, a Super Formulában kapott ülést a TCS Nakajima Racingnél.[27] A Fuji Speedway-en pole-pozícióból nyert[28] és egészen a hagyományosan Suzukában rendezett évadzáróig a bajnoki cím egyik fő esélyesének számított. Ott a szellőzőrendszer nem megfelelő hűtése miatt autójának motorja nem tudott teljes fordulaton üzemelni, majd 19. lett, amivel elvesztett esélyeit a végső sikerre és 3. lett Nick Cassidy és Jamamoto Naoki mögött.[29]
A Super GT '300-as kategóriájában a McLaren Customer Racing Japan Team Goh alakulatával és a korábbi Le Mans-i 24 órás verseny győztes, Ara Szeidzsivel közösen ült be a McLaren 720S GT3 volánja mögé.[30] A Japánon kívüli forduló, Thaiföldön a Chang International Circuit-en volt lebonyolítva, amelyre nem utaztak el.[31] Legjobb eredményük az Autopolison elért 2. hely volt.
IndyCar
Dale Coyne Racing
2020: Újonc szezon
2019 júliusában az USA-ban futó IndyCar egyik csapatánál, a Dale Coyne Racingnél tesztelt a Mid-Ohióban.[32]
2019. december 19-én hivatalosan bejelentették, hogy Palou csatlakozik szponzorával, a Team Goh-val együtt az alakulathoz a 2020-as szezonra.[33] A koronavírus-járvány miatt jelentősen átalakított menetrend első állomása a Texas Motor Speedway oválján volt, ahol egy másik újoc, Rinus VeeKayel ütközött és kiesett.[34] Első dobogós helyezését 2020. július 11-én a Road America pályán tizenegy körrel a vége előtt egy újraindítás után megelőzte Ryan Hunter Reay-t és fellépett a dobogó legalsó fokára.[35]
Chip Ganassi Racing
2021: Bajnoki cím
2021-re a Chip Ganassi Racing igazolta le.[36] Április 18-án megszerezte élete első győzelmét az IndyCar-ban az alabamai Barber Motorsports Park szezonnyitóján.[37] A Texas Motor Speedway-en először indulhatott pole-pozícióból, amit a bajnoki tabellán elfoglalt első helyének köszönhetett, ugyanis az időmérő edzést törölték a heves esőzések miatt.[38] A legendás indianapolisi 500-on három körrel a viadal vége előtt megelőzte Hélio Castroneves, így a 2. helyen ért célba.[39]
Detroitban rövid időre elveszítette pontelőnyét Patricio O'Warddal szemben. A detroiti második összecsapáson 3. lett, a Road America fordulót megnyerte, miután Josef Newgarden váltóhibát szenvedett és a 3. pozícióban zárt Mid-Ohióban, amivel megerősítette első helyét a tabellán. Érdekesség, hogy annak ellenére tette ezt, hogy három motorcserével kapcsolatos büntetést is kapott.[40] A Gateway-en történt kiesése miatt átmenetileg ismét elveszítette összetett vezetését, azonban a Portlandben aratott sikerével visszavette azt.[41] A Laguna Secában elért 2. helye után 35 pontos előnnyel várta a szezonzárót. A Long Beach-i utcai pályán legfőbb riválisa, O'Ward már az első körben balesetbe keveredett, ő pedig magabiztos vezetéssel a 4. helyen zárt, amivel a sorozat bajnoka lett.[42][43] Scott Dixon és Dario Franchitti után ő lett a Chip Ganassi Racing harmadik pilótája, aki diadalmaskodott, egyben Dixonon kívül az első Honda versenyző, aki bajnokságot nyert a Dallara DW12-es és turbó V6-os korszakban.[44] Ezenkívül elhódította a Mario Andretti kupát, amit a legjobb épített- és utcai pályás pilóta kaphat meg.[45]
2022: Szerződés botrány
A 2022-es évben pódiumon zárt St. Petersburgben, a Long Beach-en és a Barber Motorsports Park-ban is. A szezonzárót, Laguna Secában megtudta nyerni, egyetlen győzelmét aratva az idényben.[46] Oda már úgy érkezett meg, hogy nem maradt esélye a címvédésre.[47][48] Még nyári időszakban, 2022. július 12-én a Chip Ganassi Racing sajtóközleményben tudatta, hogy hosszabbítottak Palou-val 2023-ra is. Maga a versenyző néhány órával később a közösségi médiában nyilatkozott, hogy alakulata az ő beleegyezése nélkül adta ki a közleményt, emellett elmondta, hogy már korábban megállapodott az Arrow McLarennel. Ezt később hivatalosan a McLaren is bejelentette.[49] Július 27-én a CGR polgári pert indított versenyzője ellen, Marion megyében.[50][51] Szeptember 14-én minden fél megállapodásra jutott, hogy Palou minden további intézkledés nélkül a CGR-t fogja erősíteni az új évadban is.[52]
Erőteljesen kezdte a 2023-as szezonját, az első öt futamból négyen az első öt helyen végzett, és megnyerte a GMR Grand Prix-t, ami a 107. Indianapolis 500 előversenye volt. Az legendás verseny kvalifikációja során új pole-pozíció sebességrekordot döntött, 234,217 mph-es tempóval,[53] amivel megdöntötte Scott Dixon előző évben felállított rekordját.[54] Szezonbeli második győzelmét aratta a Detroiti nagydíjon,[55] majd a következő fordulóban ismét nyert Road America-n,[56] amit sorozatban harmadik győzelme követett Mid-Ohióban.[57] A Portlandi nagydíj megnyerésével,[58] egy versennyel az év vége előtt megszerezte második IndyCar-bajnoki címét.[59] Utoljára 18 éve, 2005-ben fordult elő, hogy nem a szezonzárón dőlt el az Astor-kupa sorsa. Akkor ezt Dan Wheldon hajtotta végre.[60]
.jpg)
.jpg)
.jpg)
