Versenyzői pályafutását 2005-ben kezdte el gokartozással, és ebben a géposztályban 2012-ig versenyzett. 2014-ben a Francia Formula–4-es bajnokságban versenyzett.[3] 2015-ben pedig az amerikai Pro Mazda bajnokságon vett részt a Pelfrey csapattal. 2016-ban ismét a Pelfrey csapatával állt rajthoz a szezonban.
Sportautózás
2017-ben WeatherTech SportsCar bajnokságban volt ott a a Performance Tech Motorsportssal a PC kategóriában. Csapattársaival együtt megnyerte a 2017-es Rolex Daytonai 24 órás versenyt és a Sebringi 12 órás versenyt, így ő lett a legfiatalabb pilóta, aki mindkét futamot 17 éves korában megnyerte. A bajnokság végén is a legjobbnak bizonyult a kategóriában, ráadásul ezen kívül még az Észak-amerikai Endurance kupát (NAEC) is megnyerte.
2022-re a Dragon Speed USA nevezte a Daytonai 24 órásra[4] és a kvalifikáción megszerezte az LMP2-es osztályban a pole-t, az összetettben pedig az ötödiket. Az első órákban több pozíciót is vesztettek különböző büntetések miatt, de egy jó éjszakai etap után visszakapaszkodtak az élmezőnyre. Egyik váltótársa, Colton Herta 3 körrel a leintés előtt megelőzte Louis Delétrazt, így ő, O’Ward, Devlin DeFrancesco és Eric Lux győzelemmel zárták a kategóriát az Oreca 07-est vezetve.[5][6]
Indy Lights
2018-ban aláírt az Andretti Autosporthoz az Indy Lights bajnokságban,[7] ami az IndyCar betétfutamiként szerepel. A 17 versenyből kilencet nyert és bajnok lett.[8] Később az Év újoncának is megválasztották.
Két héttel a 2018-as Indy Lights bajnoki cím megszerzése után az IndyCar-ban is debütált a szezonzáró Sonoma Racewayen a Harding Racing színeiben, ahol a kilencedik pozícióban ért célba.[15]
Carlin (2019)
2019-re eredetileg teljes évre szerződött a Hardinghoz, azonban a szponzorálási kérdések miatt, 2019. február 11-én végül nem született meg a megállapodás.[16] Ezután korábbi csapata, az Andretti Autosport is megkereste, de március 7-én eredetileg 13 versenyes szerződést kapott a Carlin-tól és őket választotta.[17][18] Végül 11 versenyen állt rajthoz[19] és ez magában foglalta a 2019-es indianapolisi 500 mérföldest is, amelyre csapattársával, Max Chiltonnal együtt nem tudta magát kvalifikálni és nem vehetett részt a versenyen.[20]
Arrow McLaren SP (2020–)
2020
2019. október 30-án bejelentésre került, hogy 2020-ban visszatér az amerikai sorozatba a McLaren és a Smidt Peterson Motorsport közös csapatába.[21] Csapattársa a 2019-es Indy Ligts bajnok, Oliver Askew lett.[22] Az évad negyedik fordulójában a Road America aszfaltcsíkon megszerezte élete első pole-pozícióját és első dobogóját a futamon, ahol két körrel a vége előtt előzte meg Felix Rosenqvist.[23] Az Iowa Speedway oválján negyediknek intették le. A koronavírus-járvány miatt csak augusztusban megrendezett Indy 500-on 6. lett és ezért kiérdemelte az Indianapolis 500 év újonca díjat.[24][25] A World Wide Technology Raceway mindkét futamán dobogós pozíciókban zárt.[26] Az összetett ranglista 3. helyén is tartózkodott, de két rossz verseny után visszaesett. Az idényzárón, St. Petrsburg utcáinJosef Newgarden mögött lett ezüstérmes, így 4. lett a végelszámolásban 416 egységgel.[27][28]
2021
O’Ward 2021-ben.
2020 októberében meghosszabbították kontraktusát.[29] A 2021-es nyitány az alabamai Barber Motorsports Parkban került lebonyolításra, ahol pályafutása második pole-ját ünnepelhette. A Texas Motor Speedwayen szezonbeli első dobogóját érte el, egy nappal később pedig első IndyCar-futamgyőzelmét aratta.[30][31] Adrian Fernandez és 2004 óta az első mexikói pilóta lett, aki győzött a szériában, valamint az első Chevrolet-motoros, aki 2016 óta nem a Team Penske csapatával diadalmaskodott.
Sikerét követően soha nem esett a bajnoki tabellán harmadiknál lejjebb. A detroiti nagydíj dupla fordulójában az elsőn pole-t, a másodikon pedig győzelmet szerzett, egyben az elsőt utcai pályán.[32] Harmadik legjobb kvalifikációs eredményét könyvelhette el a Big Machine Spiked Coolers Grand Prix-n, ahol 5. lett a versenyen.[33] Egy fordulóval később a Gateway-i ezüstérmével először átvette a vezetést a bajnoki összettben.[34] A Portlandben begyűjtött 12. helye után Álex Palou visszavette tőle a legfelső pozíciót.[35] Az évadzáró Long Beach-i gp-re bajnoki esélyesként érkezett Palou és Newgarden mellett.[36] Az időmérőn 8. helyet érte el, a rajt után nem sokkal Ed Jones forgatta ki és a 18. körben hajtótengely törés miatt ki kellett állnia és elvesztette bajnoki reményeit.[37][38] A 3. helyen rangsorolták az évben, mellette elhódította az A.J. Foyt-kupát, mint az ovális pályákon legmagasabb pontszámot elért versenyző.[39]
2022
A 2022-es kiírást gyengén kezdte, majd a 4. fordulóban ünnepelhette első futamgyőzelmét, a Barber Motorsports Parkban.[40] 2022. május 27-én bejelentette, hogy hároméves szerződéshosszabbítást írt alá az Arrow McLaren SP-vel.[41] A 106. Indy 500-on 2. lett, az utolsó körökben sokáig csatázva a győztes svéd, Marcus Ericssonnal.[42] Road Americában és Mid Ohióban mindkétszer mechanikai hibák miatt esett ki, utóbbin az első helyről kezdve. A rövid oválon, Iowában megszerezte évadbeli második győzelmét.[43] Az pilóták között a 7. helyen végzett 480 ponttal.[44]
2023
A 2023-as idény első öt versenyén három 2. pozíciót szerzett. A Long Beach-i harmadik fordulóban sok kritika érte, miután több kockázatos előzést kísérelt meg Scott Dixonnal szemben, ami miatt utóbbi kiesett a versenyből.[45] Az ötödik helyen zárt a 2023-as indianapolisi 500-on, ami eddigi legjobb rajtpozíciója volt a viadalon,[46] de kiesett a versenyből, miután Marcus Ericssonnal és Josef Newgardennel ütközött nyolc körrel a vége előtt, a 3. helyről.[47] Végül a 4. helyen rangsorolták bajnokságban,[48] győzelem nélkül, de pályafutása során 2023-ban érte el a legtöbb dobogós helyezést, és amikor az első ötben végzett.
Formula–1
Red Bull
2019 májusában csatlakozott Red Bull Junior Teamhez, amely azt is jelentette, hogy nem támogatják az IndyCar karrierjét, mert nem szeretnének Amerikába terjeszkedni.[49]
2019 novemberében bejelentették, hogy kilép az energiaitalosok programjából. Az ő helyét a Super Formula szezonzárójára ismét egy Red Bull támogatott pilóta, Jüri Vips vette át.[50][51][52]
McLaren
2021-ben egyezséget kötött a McLaren vezérigazgatójával, Zak Brownnal, ha legalább egy futamot nyert az IndyCar-ban vezethet egy Formula–1-es autót.[53][54]
2021. november 14-én, miután megnyerte az XPEL 375-öt, a finn Mika Häkkinen1998-as világbajnoki sikerét hozó McLaren MP4/13-as kódjelű versenygépét vitte pályára Laguna Secában.[55] December 14-én a Formula–1 világbajnokiszezonzáró utáni újonc programon a Yas Marina Circuit-en tesztelte a McLaren MCL35M-et.[56] 92 kör megtétele után a 4. legjobbat futotta meg. Brown cáfolva a pletykákat bejelentette, hogy O’Ward nem kap teljes ülést az F1-ben, de azt nyilatkozta, hogy a jövőben nyitva hagyja ennek a lehetőségét is.[57]
2022 szeptemberében a wokingi gárda bejelentette tesztprogramjukhoz O’Ward-ot, hogy vezesse a MCL35M kódjelű autót. Elsőként Barcelonában,[58] majd a Red Bull Ringen is pályára vitte a konstrukciót, Álex Palou mellett.[59]
2022. november 18-án első éles hétvégéjén is autóba ült, a szezonzáró abu-dzabi nagydíj első szabadedzésén.[60]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Patricio O'Ward című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(cropped).jpg)
.svg){kind=small}
.jpg)
