Áisa bint Abi Bakr (arabul: عائشة بنت أبي بكر, tudományos átiratban: ˤĀ’iša bint Abī Bakr; Mekka, 613/614 – Medina, 678. július 13.) Mohamed próféta legkedvesebb felesége, az első kalifa, Abu Bakr leánya. Áisa fontos szereplő Mohamed hagyományainak (hadíszok) továbbadásában, emellett politikai szerepet is vállalt a korai muszlim közösségben. A szunnita muszlimok körében általános tiszteletnek örvend, a próféta többi feleségéhez hasonlóan állandó jelzője szerint „a hívők édesanyja” (arabul: umm al-muminín / umm al-mu’minīn). A síita iszlámban emlékezete negatív, mivel a 656-ban kirobbant polgárháború során a negyedik kalifa, a síiták által első imámnak tekintett Ali ibn Abi Tálib ellen foglalt állást.
Családja, életútja a házasságáig
Édesanyja az Umm Rúmánként ismert Zajnab bint Ámir ibn Uvajmir volt a Kinána törzsből, aki első férje halála után ment hozzá Abu Bakrhoz annak második feleségeként. Áisának egyetlen édestestvére volt, Abd ar-Rahmán. 615-ben Áisa apjával tartott a Mekkában a Kurajs törzs üldözésének kitett muszlimok abesszíniai kivándorlása (ún. első hidzsra) során. A későbbi kalifa meg akarta óvni az akkor még kislány Áisát az utazás nehézségeitől és veszélyeitől, ezért férjhez akarta adni bizonyos Dzsubajr ibn Mutimhoz, de csak eljegyzésre került sor.
Házassága Mohamed prófétával
Több forrás is említi, hogy Áisa jelenlétében kapta meg a Próféta a legtöbb kinyilatkoztatást Istentől.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A próféta özvegyeként
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Áisa bint Abu Bakr jelleme
Áisa a források szerint sokoldalú, okos, talpraesett és kiváló erkölcsű asszony volt, aki egész életében támogatta a rászorulókat. Többek között ezekért a tulajdonságokért is tisztelik és tekintenek rá a muszlimok példaképként.
678-ban, Ramadán havának 17. napján halt meg, Mekkában, 65 évesen.
