Apja vallásos lengyel zsidó családból származott, az üldözések elől menekült Magyarországra, 13 éves korában éjjel vándorolva és nappal az erdőkben meghúzódva jött át LengyelországbólMagyarországra. Orvos lett, s írt egy magyar nyelvű művet a tetszhalálról, amely Klauzál Gábor támogatásával jelent meg.[1] Ezenkívül magyar remekírókat fordított héberre: a Szózat és néhány Petőfi-vers is tőle jelent meg egy mainzi héber szaklapban. 1864-ben halt meg Nagy-Abonyban .[2] Ágai apai nagyapját és annak bátyját, mivel Poniatowski hívei voltak, Szibériába hurcolták, és ott vesztek el.
Ágai 4 éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre költözött, és itt ő is megtanult magyarul. Itt és később Nagyabonyban végezte az elemi tantárgyakon kívül az első két gimnáziumi osztályt, a harmadikat Kanya Pál és Tavassy Lajos keze alatt a pesti ág. hitv. evangélikus gimnáziumban, majd a pesti piaristáknál tanult, végül a nyolcadik gimnáziumi osztályt Nagykőrösön végezte el. Orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben, majd beutazta egész Európát, Ázsia és Afrika egy részét, eközben elsajátította a nyugati nyelveket.
Ágai Adolf volt a legfiatalabb márciusi ifjú, 12 évesen ott volt a forradalmi tömegben
1848. március 15-én hihetetlenül fiatalon, ő lett a legfiatalabb márciusi ifjú, 12 évesen tüntetett a forradalmi tömegben. Vasvárit követte a Nemzeti Múzeumhoz, aztán a tömeggel együtt indult át Budára, hogy fegyvert szerezzen, de nem volt nála egy pengő a hídpénzre, ezért nem tudott átmenni Pestről Budára. Így aztán hazament és édesanyja ebédjét falatozva befejezte a forradalmat. Ágai később többször is megírja emlékeit erről a napról.[3]
Írói pályáját 1854-ben Antoinette című eredeti beszélyével kezdte meg a Hölgyfutárban. Ezután bécsi leveleket írt szintén a Hölgyfutárba (1854–57) és a Vasárnapi Ujságba (1857–81). Ezenkívül írt több beszélyt (elbeszélést) és rajzot, részint a saját neve alatt, részint álnéven. Dolgozott több német lapba (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, FliegendeBlätter). Humoros tárcaleveleivel először a Honban lépett fel 1865-ben Porzó álnév alatt, majd a Pesti Naplóban, a Vasárnapi Ujságban a Magyarország és a Nagyvilágban folytatta, az utóbbinak csaknem egy évtizedig (1870–79) szerkesztetője is volt.
Ágai Adolf és Borsszem Jankó, karikatúra
Az említett lapokon kívül 1857-től kezdve minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg közleményei. Fordított német és francia regényeket is.
1871-től szerkesztette a Kis Lap című gyermeklapot Forgó bácsi néven; szerkesztette még Bródy Zsigmonddal a Látcső című napilapot és a Regélő füzetes regénykiadási vállalatot. Munkásságának, melyért a Kisfaludy Társaság 1877-ben a tagjává választotta, legfőbb tere volt a tárca-, élclap- és gyermekirodalom, ahol friss szelleme és kedélye, kifogyhatatlan leleménye és humora a legváltozatosabban érvényesülhetett. Porzó tárcaleveleivel egyaránt kivívta a közönség és a kritika elismerését (összegyűjtve megjelent Budapesten, 1876-ban, 2 kötet). Tárcái tartalom tekintetében rendkívül sokfélék: társadalmi rajzok, családi jelenetek, úti élmények, napi érdekű események és saját élményei; de nem a tárgy teszi őket vonzókká, mert néha alig is van tárgyuk, hanem a stíl és modor az, amivel hatnak. Előadásmódja fordulatokban gazdag, élces, a szójátékokat pazarul szórja.
Ágai mint élclapíró ügyesen, elmeéllel tudta ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi félszegségeket, a Borsszem Jankó alakjaival, melyeket nagyrészt maga teremtett, csakhogy a gúnynak és az iróniának itt is, mint tárcáiban, ritkán van mélyebb háttere, termékenyítő erkölcsi magva; a szatírai jellemzés könnyen tért enged nála a torzító hajlamnak és alakjai hamar a groteszkbe mennek át. Kedveltek humorisztikus naptárai is, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cége alatt jelentek meg. Népszerű gyűjteménye a Diák ismeretek tára is. A gyermekirodalom köréből könyvei:
Sanyaró Vendel válogatott nyögései; Singer és Wolfner, Bp., 1888
Fáin! Összeállította. Uo. 1889
«Hoch!» Hexti nabdár. 1890-iki proczessziós esztendőre. Egyberugdalta s placzra eresztette nömös bugaczi és dombszögi Mokány Berczi. Uo. 1889
Por és hamu. Barátim s jó embereim emlékezete; Athenaeum Ny., Bp., 1892
Igaz történetek. Húsz elbeszélés; Lampel, Bp., 1893
Az arany hegy, és a kolibri madár és egyéb apró elbeszélések; Athenaeum, Bp., 1893 (Forgó bácsi könyvtára)
Czirmos czicza naplójából és egyéb elbeszélések; Athenaeum, Bp., 1894
Vízen és szárazon. Útirajzok, 1-2.; Athenaeum, Bp., 1895
Mokány Berciː Az én viselt dógaim; Athenaeum, Bp., 1896
Porzóː A Violka Vera s egyéb elbeszélések; Lamepl, Bp., 1897 (Magyar könyvtár)
Csicseri Bors és Társaː Egy görbe nap. Énekes bohózat; zene Barna Izsó; Athenaeum, Bp., 1902
A kis olvasó. Szózat a szülékhez. Gyermeklevelek gyűjteménye; kiad. Forgó Bácsi; Athenaeum, Bp., 1903
Forgó Bácsiː Az arany hegy és a kolibri madár és egyéb apró elbeszélések; Athenaeum, Bp., 1906
Új hantok. A Por és hamu második sorozata; Athenaeum, Bp., 1906 (Jeles elbeszélők kincsestára)
Porzóː Utazás Pestről – Budapestre 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből; ill. Bér Dezső et al.; Pallas, Bp., 1908
Csicseri Borsː Ha'sszólljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai..., 1-2.; ill. Jankó János, Garay Ákos; Kner Ny., Gyoma, 1910
Forgó bácsiː Rontó Pál viselt dolgai vízen és szárazon; Athenaeum, Bp., 1912
Álnevei és jegyei
Porzó (először a Honban, aztán Pompéry Magyarországában), Náday Ezüstös (Kecskeméthy Bécsi Hiradójában), Dr. Tőkés, K. T., Kappan Tóbiás, Forgó János (Vasárnapi Ujságban és Magyarország és a Nagyvilágban), Csicseri Bors, Spitzig Iczig, Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella (Bolond Miskában), Tallérosy Zebulon név alatt hét levelet írt az Üstökösbe, Hirviszi Bibicz Misi (Szépirodalmi Közlönyben), használt még Forgó bácsi, Nemo, Ali álneveket, M. B. és ▽ Χ jegyeket; az elsőt a Vasárnapi Ujságban, az utóbbiak alatt írt tárcákat Pákh Magyar Sajtójába.
Jegyzetek
↑Rosenzweig Jó(z)sef: Segéd könyv a mérgezések és tetszhalál körül. Buda, 1846. Online
