Egyetemi tanulmányait 1946 és 1950 között végezte Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1950 és 1953 között aspiráns volt, majd 1953-tól 1958-ig vidéken középiskolai tanári állást vállalt. 1962 és 1988 között az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, majd tudományos igazgatóhelyettese és tudományos tanácsadójaként dolgozott. 1989-től haláláig a Lukács György Alapítvány kuratóriumának alelnöke volt. A filozófiai tudományok kandidátusa (1968), majd doktora (1979) és Erkel-díjas (1981).
1972-ben az ELTE Esztétika Tanszékének docense lett, majd 1977-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. Ugyanebben az évben tanszékvezető is lett, mely tisztséget 1979-ig viselt. Az egyetemre 1988-ban tért vissza, majd 1998-tól haláláig professzor emeritus.
