1808-ban született Zichy Ferenc veszprémi főispán, főpohárnok és második felesége, Lodron-Laterano U. Castelromano Mária Dominika (1789–1847) második gyermekeként.[1] Testvérei voltak:
Ödön (1809–1848), nagybirtokos, hazaárulás vádjával végezték ki
Édesapja első feleségének, Kolowrat-Krakowsky Mária Annától (1753–1805) született gyermekei:
Zichy Ferenc (1774–1861), Bihari főispán, főajtónálló, első neje Esterházy Amália (1776–1817), második neje Cavriani Johanna (1775–1854)
Zichy Antónia (1776–1856), férje Nádasdy Mihály (1775–1854), államminiszter, főkormánytanácsos
Zichy Teréz (1777–1821), Győry Ferdinánd neje
Zichy Anna (1780–1866), Apponyi György neje (1780–1849)
Zichy Károly (1785–1876) császári és királyi kamarás, első neje Apponyi Franciska (1807–1869), fentebb említett György leánya, második neje Batthyány Antónia (1789–1825)
Zichy Flóra (1792–1860), Attems Ferenc Xavér (1785–1843) neje
Zichy Leopoldina (1798–1872, Kress Károly (1781–1856) tábornok neje
Egyházi és politikai pályája
A papi pályára lépve egyházi doktorátust szerzett, majd olmützi kanonok lett. 1841-től rozsnyói, 1842-től veszprémi püspök. Kormányzása alatt számos jótékony alapítványt tett nemes célokra, illetve alapító tagja volt a Kisfaludy Társaságnak.
Az 1840-es években zajlott újabb Deák Ferenc által „liberalista” eszmék megjelenése után, Kopácsy József esztergomi érsek, a volt veszprémi püspök, titokban finanszírozta gróf Zichy Domonkossal együtt a zalai konzervatív pártot, amelynek vezére forintosházi Forintos György (1792–1857) volt, aki egyben Domonkos keresztapja is.[2][3] A konzervatív párt azonban nem járt sikerrel, majd Deák Ferenc elvei győztek megyeszerte.
Amikor 1848-ban a kormány a püspökség rendezetlen pénzügyeinek vizsgálatára kormánybiztost küldött ki, a püspök elhagyta székhelyét, és birtokaira vonult vissza. Utóda Ranolder János püspök lett. Zichy Domonkos élete hátralévő részét betegen, de jótékonykodva töltötte. 1879-ben hunyt el.
↑Molnár András. Deák Ferenc követté választásának ára. Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban. In: Századok. 2011. 145. évfolyam. 3. szám. (692. o.)
↑Paksy Zoltán. A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében. In: Századok. 2013. 147. évfolyam 3. szám. 659. o.
Művei
Örömvers, mellyet Méltgs Szolga Egyházi Marics István Dávid úr érdemeinek, midőn Torna vármegyének főispánnyává neveztetnék, baráti szeretetből áldozott. Komárom, 1837
Keresztyéni erősség lelkének szüksége, főpásztori beszéd, melyet beiktatásakor Rozsnyón tartott. Székesfehérvár, 1841. Keresztyéni erősség lelkének szüksége latinul, Székesfehérvár
Keresztyéni buzgóság szüksége. A veszprémi püspökségbe való beiktatásakor mondott beszéde Veszprém, 1842. Keresztyéni buzgóság szüksége latinul, Veszprém