Az első világháború előtt, majd a világháborút követően matematikát tanult Weimarban. Érdeklődése fokozatosan a zene felé fordult, zongorát, majd zenetudományt kezdett tanulni. 1936-ban doktorált Berlinben a 15. és 16. századi tonalitásról írt disszertációjával. Még abban az évben elhagyta Németországot és az Egyesült Államokba emigrált. 1938 és 1942 között a Harvard Egyetemen tanított, majd Bloomingtonba költözött és az 1950-es évek elejétől évtizedekig tanított az Indianai Egyetemen. 1988-as halála után özvegye alapítványt hozott létre emlékére az Indianai Egyetemen tanuló, régi zenével foglalkozó diákok részére.
Főbb művei
The Notation of Polyphonic Music 900–1600 (1942)
Harvard Dictionary of Music (1944) (szerkesztő)
Masters of Keyboard (1947)
The Historical Anthology of Music Volume I: Oriental, Medieval and Renaissance Music, (1949)
The Historical Anthology of Music Volume II: Baroque, Rococo and Pre-Classical Music, (1950)