Eleinte orvostant, majd jogot tanult, később a holland nyelvvel és irodalommal kezdett foglalkozni. 1847-ben a deventeri Athenaeum tanára és 1854-ben a gröningeni egyetemen a holland nyelv és irodalom tanára lett, de erről az állásról lemondott, amikor 1864-ben képviselővé választották. 1877-ben a leideni egyetemre nevezték ki a németalföldi irodalom tanárává. Számos középkori költeményt adott ki.
Nevezetesebb művei
Geschiedenis der middennederlandsche Dichtkunst (3 köt., Amsterdam, 1851–54)
