Wildon a Leibnitzi járásbanA weitendorfi bazaltőrlőA Schwarzenegg-kastélyA volt kórház épülete
Wildon a tartomány déli részén fekszik a Nyugat-Stájerország régióban, az 550 m magas Buchkogel és a Leibnitzi-sík találkozásánál, ahol a Kainach folyó a Murába ömlik. Az önkormányzat 5 katasztrális községben (Kainach, Stocking, Sukdull, Weitendorf, Wildon) 9 települést egyesít: Afram (199 lakos), Aug (116), Kainach bei Wildon (197), Lichendorf (112), Neudorf ob Wildon (298), Stocking (311), Sukdull (429), Weitendorf (915), Wildon (2532).
Az önkormányzat területén az első települések már az újkőkorban, i.e 4000 körül létrejöttek. A folyók találkozása és a jól védhető Buchkogel és a többi domb kedvező stratégiai helyszínt nyújtott. A Bocksbergen talált, Lasinj-kultúrához köthető sír mintegy 6 ezer éves, a legrégebbi egész Stájerországban. A mai főiskola mellett egy, az urnamezős kultúrához tartozó temetőt tártak fel.
A kora középkorban (1000 körül) a környező, Hengistnek nevezett régió volt a Muramenti (Karantán) őrgrófság hatalmi központja. Legfontosabb várának, Hengistburgnak pontos helye nem ismert, egyes feltételezések szerint a wildoni várhegyen lehetett. 1053-ban I. Konrád bajor herceg árulás miatt kegyvesztetté vált és I. András magyar királyhoz menekült. Ezután András, valamint III. Wulf karintiai herceg és II. Aribo bajor palotagróf támogatásával a Karantán őrgrófságra támadt, számos falut elpusztított és elfoglalta Hengistburg ("Hengistiburg") várát. A magyarok közben nagy károkat okoztak az erődben. 1160 körül a stájer őrgróf átköltözött Grazba és a vár ezután elvesztette jelentőségét.
Wildont először 1219-ben említik. Urai, a von Wildon család (egyik legismertebb korabeli képviselőjük a minnesangerként is tevékeny II. Herrand von Wildon) igen befolyásos és politikailag aktív volt. Színeik, a fehér-zöld és címerállatuk, a párduc ekkoriban váltották fel Stájerország korábbi fekete-fehér zászlaját. Wildon már a 13. század elején mezővárosi jogokat és városfalat kapott. 1292-ben innen indult el az I. Albert osztrák herceg ellen lázadó Landsberg-liga mozgalma. 180 évvel később egy újabb nemesi felkelés, a Baumkircher-lázadás is hatalmába kerítette a várost és a császári seregek egy évig tartották ostrom alatt, míg meg nem adta magát. Ezután hercegi uradalommá vált. 1624-ben az Eggenberg-család birtokába került.
1680-ban pestis dúlt a városban. A napóleoni háborúk során, 1796-1809 között francia csapatok szállták meg. A második világháború után előbb a szovjetek foglalták el, majd a brit megszállási zónához tartozott.
1955-ben Unterhaus községet Wildonhoz csatolták. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során az addig önálló Weitendorfot és Stockingot is egyesítették a mezővárossal.
Lakosság
A wildoni önkormányzat területén 2017 januárjában 5312 fő élt. A népesség 1869 óta (2202 fő) kisebb stagnálásokkal de növekszik. 2015-ben a helybeliek 89,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,4% a régi (2004 előtti), 4,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 3,7% egyéb országok polgára. 2001-ben 82% római katolikusnak, 3,3% evangélikusnak, 0,8% ortodox kereszténynek, 4% muszlimnak, 8,8% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 5 magyar élt Wildonban.
Látnivalók
A Mária Magdolna-plébániatemplom
a kainachi Schwarzenegg-kastély
az Alsókastély (Unteres Schloss), ma városháza
a 17. századi régi városháza
a wildoni Mária Magdolna-plébániatemplom mai formájában 1672-1676 között épült barokk stílusban a grazi Franz Isidor Carlone tervei alapján.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wildon című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
