Szülei Weltner Sándor (1875–1959)[4] orvos ezredes és Lővy Margit voltak.[5] Apai nagyszülei Weltner Károly (1837–1915)[6] kereskedő és Kohn Rozália (1840–1920),[7] anyai nagyszülei Lővy Adolf (1847–1908)[8] kincstári szállító és Wohl Matild voltak. Schulhof Izsák budai tudós rabbi leszármazottja.
Jogtudományi doktori oklevelét 1932-ben szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1932–1933-ban sorkatonai szolgálatát teljesítette az I. honvéd gyalogezred karpaszományosaként. Leszerelését követően, 1933 és 1937 között előbb szülővárosában, Pápán, Kaufmann Andornál, majd a fővárosban dolgozott ügyvédjelöltként. 1937-ben sikeresen letette a bírói és ügyvédi vizsgát, ezt követően 1942-ig Glückstahl Andor ügyvédi irodájában volt alkalmazott. 1942–1943-ban a keleti fronton, a Don-kanyarban, 1944-ben Zirc és Hatvan környékén volt munkaszolgálatos. Röviddel ezután a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan előbb Offenburgba, majd Dachauba került. A tábor felszabadítását követően 1945 augusztusában tért haza Magyarországra.
1945-ben Budapesten megnyitotta saját ügyvédi irodáját, amely 1948-ig működött. Ezzel párhuzamosan 1946-tól oktatott a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkajogi tanszékén mint megbízott előadó, 1948-ban pedig a gazdasági munkajog magántanárává habilitált a Magyar Agrártudományi Egyetemen. 1948-ban több társával együtt megalapították Magyarország első ügyvédi munkaközösségét, ahol 1949-ig dolgozott. 1949-től 1952-ig a nehézipari minisztérium jogi főosztályán, illetve a kohó- és gépipari minisztérium önálló jogi osztályán folyó munkát vezette. 1951-ben megbízást kapott az ELTE munkajogi tanszékének vezetésére. 1952-ben sikeres védését követően az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. Oktatói, tanszékvezetői munkája mellett 1956–1957-ben a jogtudományi kar dékáni, 1957–1958-ban dékánhelyettesi tisztségét látta el. 1968-tól több külföldi egyetemen előadott vendégprofesszorként (Bécs, Göttingen, Linz, London, Róma, Tampere). 1971-ben megszerezte az állam- és jogtudományok doktora címet.
Pályája kezdetén érdeklődése elsősorban a gazdasági jog egyes kérdéseire irányult. Behatóan foglalkozott például a devizakorlátozás magánjogi vonatkozásaival, később, az 1950-es években pedig a tervgazdálkodás törvényi szabályozásával is. A gazdasági jog tudományos vizsgálata örvén jutott el a munkajog területére, amelynek kiemelkedő szakértője és tudósa lett. A második világháborút követően jelentősen hozzájárult a munkajog alkotmányjogi és magánjogi rendszerének magyarországi kialakításához, az 1951. évi munkatörvénykönyv kodifikációjához. A magyar munkajogi szabályozás átfogó ismeretében több törvény és jogintézmény magyarázatát készítette el: közületi vállalatok fegyelmi felelőssége, a munka törvénykönyve (társszerzőként), érvénytelenség a munkajogban, munkaszerződés stb.
A szorosan munkajogi kérdések mellett előszeretettel vizsgálta a szocialista munkaszervezés egyes vonatkozásait, így például a munkafegyelem kérdését és lehetséges jogi szabályozását, a gazdálkodó és társadalmi szervek munkaszervezetét és munkaügyi gyakorlatát, az üzemi demokráciát és átfogóan a munkavédelem jogi környezetét.
Pályája során mintegy tizenöt jogtudományi monográfiát, kétszáz szakpublikációt, több, számos kiadást megért munkajogi tankönyvet és egyetemi jegyzetet írt. 1945-től 1956-ig szerkesztette a Jogtudományi Közlöny című lapot, de állandó munkatársa volt több hazai és külföldi szakfolyóiratnak is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál Nagy Lászlóval közösen szerkesztették az 1966-tól megjelenő Munkajogi Kézikönyvek sorozatot.
Társasági tagságai és elismerései
1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1977-től haláláig elnökölte az MTA állam-, jog- és munkatudományi bizottságának munkáját. 1955-től 1977-ig a Magyar Jogászszövetség munkajogi szakosztályának elnöke volt, s elnökként irányította a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkajogi bizottságának tevékenységét is.
Jogtudományi munkássága elismeréseként 1966-ban megkapta az Akadémiai Díj első fokozatát.
Főbb művei
Gazdasági jog. Budapest: Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete. 1949. = Gazdaság Könyvtára, (összeállította Vadas Györggyel)
A munka törvénykönyve és végrehajtási szabályai. Összeáll. és a magyarázatokat írta Mikos Ferenc, Nagy László, Weltner Andor. Budapest: Jogi. 1953.
A magyar munkajog: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1955.
Az érvénytelenség és orvoslása a munkajogban. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1960.
A szocialista munkajogviszony és az üzemi demokrácia. Budapest: Akadémiai. 1962.
A munkavédelem jogi szabályai. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1963.
A szocialista munkaszerződés. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1965.
A munkafegyelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1966. = Munkajogi Kézikönyvek,
A magyar munkajog. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966. (Nagy Lászlóval)
Az egészség és testi épség védelme: Munkavédelem. Budapest: Közgazdasági és Jogi. 1970.
Fundamental traits of socialist labour law, with special regard to Hungarian legislation. Budapest: Akadémiai. 1970.
