Vladár Gábor
Nagycsepcsényi és mutnai Vladár Gábor [1](Bia, 1881. október 14. – Budapest, 1972. július 19.) jogász, kúriai tanácselnök, igazságügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
ÉleteA régi nemesi származású nagycsepcsényi és mutnai Vladár család sarja. Édesapja, nagycsepcsényi és mutnai Vladár Lajos,[2] édesanyja, Emperl Anna (1846-1934),[3] volt. Vladár Gábor evangélikus vallású, keresztyéni világszemléletű ember volt. Anyai nagyapja Emperl József (1807-1889) uradalmi intéző volt.[4] A Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi és jogi doktori diplomát. 1911. július 22-én a Ferencvárosban házasságot kötött fáji Fáy Berta Mária Annával, fáji Fáy Dezső és gombai Szabó Berta lányával.[5] 1918-tól az igazságügyi minisztériumban dolgozott miniszteri titkárként, ezt követően a magánjogi, majd 1929-től, Térfy Gyula halála után a törvényelőkészítő ügyosztály vezetője volt. Részt vett a magánjogi törvénykönyv-javaslat (1928) megalkotásában, továbbá számos törvény és rendelet megszövegezésében. A második világháború vége felé konfliktusba került a kormányzattal, amikor a Belügyminisztérium azt követelte az igazságügyi tárcától, hogy rendelettel tegye lehetővé a büntetés-végrehajtási és más szabadságvesztési intézményekben fogva tartott zsidók átadását a csendőrségnek. Miután a fogva tartás bírói döntés alapján lehetségessé vált, Vladár megtagadta a belügyi tárca kérését és lemondott osztályvezetői állásáról. Lemondása után Horthy kormányzó felkérte az igazságügyi tárca élére, 1944. augusztus 29-től a Lakatos-kormány igazságügyi minisztere lett. Az 1944. október 14-i déli minisztertanácsot követően ő adta ki a délutáni órákban a baloldali sajtó engedélyezésére és a szélsőjobboldali sajtó betiltására, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátására vonatkozó rendeletet. Minisztersége alatt személyesen vett részt a Gestapo által elhurcolt Bajcsy-Zsilinszky Endre, ifjabb Tildy Zoltán és Peyer Károly kiszabadításában. A svéd Vöröskereszt megbízottja később elismeréssel emlékezett a miniszter erőfeszítéseire, amelyeknek köszönhetően védleveleket bocsátottak ki üldözött zsidóknak. 1944. október 16-ig, a nyilas puccsig volt miniszter. A nyilas hatalom időszakában bujkálnia kellett, de a háború után sem vállalhatott közéleti szerepet. 1951-ben családjával együtt kitelepítették. TisztségeiTagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. 1939-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Művei
Jegyzetek
Források
További információk
Information related to Vladár Gábor |