PROFILPELAJAR.COM

	Vitális Sándor
	Életrajzi adatok
Született	1900. április 13.; Selmecbánya
Elhunyt	1976. június 21. (76 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	geológus
Szülei	Vitális István
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vitális Sándor témájú médiaállományokat.

Vitális Sándor (Selmecbánya, 1900. április 13. – Budapest 1976. június 21.) geológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora, Kossuth-díjas.

Életrajza

Egyetemi tanulmányait 1917-ben kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1922-ben kapott természetrajz–földrajz szakon végbizonyítványt, majd 1923-ban szerzett bányageológiai doktori oklevelet. 1942-ben pedig a Szegedi Tudományegyetemen hidrogeológiája tárgykörből nyert magántanári képesítést.

1922-től 1946-ig a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság vállalati geológusaként Pécs, Komló, Kátás (1922–24), Szászvár (1925–27) környékén és Ausztriában (1928) irányította a vállalat szénkutatásait. Utóbb 1929–1946 között a vállalat központjában a földtani osztályt vezette az államosításig.

1946-ban megbízták az országos méretű szénkutatás megszervezésével és irányításával. Hat éven át irányította változó hivatali beosztásban eleinte a kőszén, később valamennyi ásványi nyersanyag kutatását. 1951-ben megkapta a Kossuth-díjat.

1952-ben hamis vádak alapján letartóztatták, 1952–1953-ban koncepciós per áldozataként került börtönbe.

1954-ben rehabilitálták és kinevezték a budapesti tudományegyetem újonnan alakult Alkalmazott Földtani Tanszékének tanárává. Megszervezte és 1971-ben való nyugalomba vonulásáig vezette egyetemi tanszékét, geológushallgatók generációinak oktatta a Hidrogeológiát, Kőszénföldtant és más alkalmazott földtani tárgyakat.

Életének 76. évében 1976. június 21-én Budapesten érte a halál.

Munkássága

Földtani és vízföldtani kutatásai mellett foglalkozott még bányatelepek, városok, iparművek ivó- és ipari vízellátásával is. Nevéhez fűződik a sikondai és pünkösdfürdői hévvíz és a kisterenyei ásványvíz feltárása.

Az országos szénkutatás és szénvagyonfelmérés mellett irányításával indult meg a radioaktív anyagok hazai kutatása, a recski érckutatás bentonitlelőhelyeinek kutatása és feltárása. Kezdeményezésére indult meg az ország földtani újratérképezése és hidrogeológiai térképezése. Szorgalmazta a Nagy-Alföld addig viszonylag elhanyagolt területének vizsgálatát. Közreműködött a szakmunkás- és szakemberképzésben is.

Elsősorban gyakorlati szakember volt, számos társadalmi feladatot vállalt. Foglalkozott az ország szinte minden fontos geológiai, hidrogeológiai, műszaki földtani problémájával.

Sokoldalú szakirodalmi munkássága jelentős részben publikálatlan szakvéleményekből áll, közzétett munkáinak száma meghaladja a százat.

Tagságai

Több mint húsz szakbizottság tagja vagy elnöke volt.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület emlékérmeinek tulajdonosa.

Visszaemlékezései

Geológus-szakértőként az Államvédelmi Hatóság vizsgálati fogságában; szerk. Hadobás Sándor; Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány, Rudabánya, 2014

Források

ELTE Földtani Tanszék [1]

További információk

Dorogi lexikon A-Zs. Írta és szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog, Dorog Város Önkormányzata-Dorog Város Barátainak Egyesülete, 2000
Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981
A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeáll. és szerk. Marczell Ferenc. [Bp.], Magyar Hidrológiai Társaság, 2000
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997
Kibányászott "lignitbűnök". A Rákosi-korszak egy bányamérnökperének anatómiája; szerk., bev., jegyz. Cserényi-Zsitnyányi Ildikó; ÁBTL–L'Harmattan, Bp., 2013 (Közelmúltunk hagyatéka sorozat)