A vilniusi Szent Szaniszló és Szent László székesegyház (litvánul:Vilniaus Šv. Stanislovo ir Šv. Vladislovo arkikatedra bazilika; lengyelül:Bazylika archikatedralna św. Stanisława Biskupa i św. Władysława, történelmileg: Kościół Katedralny św.Stanisława[1]) Litvánia fő római katolikus székesegyháza. Vilnius óvárosában található, a Katedrális téren. Szent Szaniszlónak és Szent Lászlónak szentelték, és a litván katolikus egyház szellemi központja.
Belül több mint negyven műalkotás található, amelyek a 16. és 19. század között készültek, beleértve számos freskót és különböző méretű festményt. A székesegyház helyreállítása során feltárták egy feltételezett pogány templom több oltárát és az eredeti talajszintet, amelyek Mindaugas litván nagyfejedelem uralkodása óta rejtve maradtak. Ezenkívül megtalálhatóak még az 1387-ben épült székesegyház maradványai is. A székesegyház egyik földalatti kápolnájának falán megtalálták Litvánia legrégebbi freskóját, amely a 14. század végéről származik.
A szovjet megszállás alatt a székesegyházat raktárrá alakították. 1988-tól kezdve ismét megtarthatták a miséket, bár a székesegyházat ekkor még hivatalosan "Képgaléria"-nak hívták. 1989-ben helyreállították az épület székesegyházi rangját.
Története
A gótikus vilniusi székesegyház, c. 1530 A Szent Kázmér kápolna, középen a szent szarkofágjával A székesegyház belseje
Úgy gondolják, hogy a kereszténység előtti időkben a balti pogányok Perkūnas istennek hódolták a székesegyház helyén. Azt is feltételezik, hogy 1251-ben Mindaugas litván király rendelte el az eredeti székesegyház felépítését, miután áttért a keresztény hitre és megalapította a litván püspökséget. A 20. század végén a jelenlegi épület alatt felfedezték egy ősi négyzetes templom maradványait, három hajóval és hatalmas támpillérekkel.[2] Mindaugas 1263-ban bekövetkezett halála után az első székesegyház ismét pogány istentiszteletek helyszínévé vált.
1387-ben, abban az évben, amikor Litvánia hivatalosan áttért a kereszténységre, megkezdődött a második gótikus székesegyház építése, öt kápolnával. Ez a második székesegyház azonban 1419-ben leégett. Az 1429-es litván királyi koronázásra készülve Vytautas litván nagyfejedelem egy lényegesen nagyobb gótikus székesegyházat építtetett a helyére. Bár a koronázásra soha nem került sor, ennek a harmadik székesegyháznak a falai és oszlopai a mai napig fennmaradtak. A harmadik székesegyház három hajóval rendelkezett és sarkaiban négy kerek torony volt, ami Guillebert de Lannoyflamand utazót a fromborki székesegyházra emlékeztette. 1522-ben a székesegyházat felújították, és a király palota egyik tornyának tetejére harangtornyot építettek. Egy 1530-as tűzvész után újjáépítették, és 1534–1557 között további kápolnákat és kriptákat toldottak hozzá. A székesegyház ekkor reneszánsz építészeti jegyekkel gazdagodott.
1529-ben II. Zsigmond Ágost koronaherceget és leendő lengyel királyt a székesegyházban Litvánia nagyhercegévé koronázták. Az 1610-es tűzvész után a székesegyházat ismét újjáépítették, és hozzáadták a két első tornyot. A székesegyház 1655-ben ismét megrongálódott, amikor az 1654–1667-es orosz–lengyel háborúban a város az orosz csapatok kezére került.
1623 és 1636 között III. Zsigmond lengyel király kezdeményezésére, amelyet később fia, IV. Ulászló fejezett be, megkezdték Constantino Tencalla királyi építész tervei alapján a svéd homokkőből készült barokk stílusú Szent Kázmér kápolna építését. 1691–1692 között felújították a székesegyház belsejét, s ekkortól díszítik Michelangelo Palloni freskói, illetve a Pietro Perti által készített stukkók és az oltár az épületet. A Szent Kázmér kápolnában megtalálhatóak a Jagelló-ház királyainak faragott szobrai és a IV. Ulászló szívét őrző epitáfium. A kápolna szimbolizálja a lengyel-litván unió és a közös történelem dicsőségét.
1769-ben összeomlott az 1666-ban épült déli torony, amelynek következtében elpusztult a szomszédos kápolna boltozata és 6 ember életét vesztette. Az esemény után Ignacy Jakub Massalski vilniusi püspök elrendelte a székesegyház rekonstrukcióját. A munkálatok 1779-ben kezdődtek és 1783-ban fejeződtek be, a belső tér pedig 1801-ben készült el. A katedrálist Laurynas Gucevičius klasszicista stílusú tervei alapján rekonstruálták, s ekkor nyerte el mai megjelenését; a templom pontos négyszög alakot nyert. A főhomlokzatot Tommaso Righi olasz szobrászművész négy evangélista szobra díszíti. Néhány tudós rámutat a székesegyház építészeti hasonlóságára Andrea Palladio műveivel, illetve látja benne Gucevičius tanítójának, Claude Nicolas Ledoux hatását.[3] A palladianizmus hatása megmutatkozik az épület oldalhomlokzatain. A klasszikus építészet „tisztaságának” hiányát a barokk stílusú szobrok és egyéb elemek beépítése miatt később akadémiai építészek, nevezetesen Karol Podczaszyński bírálták.
1786 és 1792 között Kazimierz Jelski három szobrát helyezték el a székesegyház tetején – a déli oldalon Szent Kázmér, az északin Szent Szaniszló és közepén Szent Ilona. Ezeket a szobrokat 1950-ben eltávolították és 1997-ben állították helyre.[4] Feltehetőleg Szent Kázmér szobra eredetileg Litvániát, Szent Lászlóé Lengyelországot és a Szent Ilona által tartott 9 méteres aranykereszt pedig a szent keresztet szimbolizálta.
2002-ben hivatalosan megkezdték a litván királyi palota újjáépítését a székesegyház mögött. Az újonnan emelt palotaépület jelentősen megváltoztatta a székesegyház környezetét.
A székesegyházat és a haranglábat 2006 és 2008 között alaposan felújították. A homlokzatokat friss, többszínű festékkel borították, ami jelentősen javította az épületek külső megjelenését. Ez volt az első felújítás Litvánia függetlenségének 1990-es elnyerése óta.
Galéria
A vilniusi székesegyház XIV. századból származó freskója
A vilniusi székesegyház homlokzata egy 1847-es rajzon
A harangtorony
Litván litas emlékérem a Vilniusi székesegyház képével
A Vilniusi székesegyház homlokzata a 2006–2007-es helyreállítás után
↑Vilniaus arkikatedra. Ldmuziejus.mch.mii.lt, 2006. március 27. [2007. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 7.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilnius Cathedral című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
