A Vendée Globe egy Föld körüli szólóvitorlás-verseny, amelyen non-stop, segítség és kikötési lehetőség nélkül halad a hajó. A versenyt Philippe Jeantot[2] alapította 1989-ben, és 1992 óta négyévente tartják meg. A legutóbbi 2016-2017-es mezőny 2016. november 6-án rajtolt el.
A Vendée Globe egyedülálló a követelmények szigorúságában a földkerülő vitorlásversenyek között. Például a szintén egyszemélyes Velux 5 Oceans Race[3] szakaszokban kerüli meg a Földet kikötési lehetőséggel. A Vendée Globe az uralkodó nézet szerint a hajózó ember legszélsőségesebb állóképességi próbája, és az óceáni versenyzés[4] legkeményebb fajtája.
A futam
Története
A versenyt 1989-ben alapította a francia vitorlázó Philippe Jeantot "Vendée Globe Challenge" név alatt. Jeantot két alkalommal (1982-1983 és 1986-1987-ben) megnyerte a BOC Challenge (jelenleg Velux 5 Oceans Race) nevű versenyt. Elégedetlen volt a verseny kereteivel, és úgy döntött, hogy létrehoz egy új, egyszemélyes, kikötési lehetőség nélküli földkerülő versenyt, amely a hajósok végső, legszélsőségesebb erőpróbája lesz. Az első versenyt 1989-1990-ben tartották meg, és Titouan Lamazou nyerte meg. Jeantot is részt vett a versenyen, negyedik helyezést elérve. A következő futam 1992-1993-ban volt, azóta pedig négyévente tartják meg.
A versenyző vitorlás
A versenyen nyitott egytestű vitorlás hajók vehetnek részt, amelyek megfelelnek a 60 lábas (18,28 méteres) nyitott hajóosztály, az úgynevezett IMOCA 60 kritériumainak. 2004 előtt a versenyen részt vehettek az 50 lábas nyitott hajóosztály képviselői is. A Nyitott (Open) hajóosztályok szabályozatlanok sok szempontból, de van néhány fontos irányadó paraméter, úgymint a hajó teljes hossza, vázszerkezete, függelékek és a stabilitási előírás, valamint jó néhány biztonságra vonatkozó előírás.
Az IMOCA 60 hajók először az 1986-os BOC Challengen jelentek meg. Ezen a versenyen öt egyforma egytestű hajó sorakozott fel a newporti rajtnál. A hajók egységesen 18,28 méteresek voltak square top nagyvitorlával, 400 m2 feletti hátszélvitorlával (spinnaker(en)) és vízballaszt rendszerrel. Ezek voltak az IMOCA 60 hajóosztály első képviselői.
Az útvonal
A verseny kiinduló és végpontja Les Sables-d’Olonne, amely FranciaországVendée megyéjében található. Maga Les Sables-d’Olonne város és Vendée megye is hivatalos versenyszponzor. Az útvonal az úgynevezett klipper-útvonalat követi: Les Sables-d’Olonne-ból az Atlanti-óceánon le, délre, a Jóreménység fokáig; majd az óramutató járásával megegyező irányában haladás a déli tengereken az Antarktisz körül, megkerülve Cape Leeuwint és a Horn-fokot, majd vissza a Les Sables-d’Olonne-ba. A verseny általában novembertől februárig tart, és úgy időzítették, hogy a versenyzők a Déli-óceánt az ausztrál nyár alatt szeljék át. További fordulópontok iktathatóak a versenybe a biztonság érdekében (tekintettel a jéghegyekre, szélsőséges időjárási viszonyokra).
A versenyző lehorgonyozhat magán a tengeren, de nem köthet ki parton, sem másik hajóhoz. Nem kaphat külső segítséget, beleértve az időjárási viszonyokra vonatkozó és útvonal-információkat sem. Az egyetlen kivétel az, amikor a versenyző a verseny korai szakaszában találkozik problémával, visszatérhet a kiinduló kikötőbe javításra, majd újra indulhat a versenyen, de csak a verseny elrajtolásától számított 10 napon belül.
A verseny valóban nagy kihívás; leginkább a Déli-óceán szélsőséges szél- és hullámviszonyai jelentenek megpróbáltatást, azután a bármilyen segítség lehetősége nélküli hosszú idő, és az a tény, hogy a verseny a résztvevőket minden normális katasztrófaelhárítási lehetőségtől távolt tart. A résztvevők jelentős része a verseny után vissza is vonul, míg az 1996-1997-es versenyen a kanadai Gerry Roufs a tengerbe veszett.[7] Ahhoz, hogy a kockázatokat mérsékeljék, a versenyzők kötelesek magukat alávetni egészségügyi és a túlélési tanfolyamnak. További feltétel egy korábbi, egyszemélyes óceáni versenyzés: akár egy egyszemélyes transz-óceáni vagy egy korábbi Vendée Globe verseny. A minősítő versenynek nem kevesebb mint 2500 mérföldet (4000 km), legalább 7 csomós (13 km/h) átlagos sebesség mellett kell bizonyítania.
A futamok győztesei
Eddig csak francia nemzetiségű vitorlázók nyerték a versenyt. Sőt az első versenyt (1989-1990) csak francia vitorlázók fejezték be. Először a francia versenyzők közé legjobb ötödikként Fa Nándor furakodott be az 1992-1993-as versenyen.
A korábbi időcsúcs majdnem minden versenyen megdőlt.
Legtöbb feladás: 2008-2009-es futam 19 hajó kiesett
A legfiatalabb résztvevő: Alan Roura 23 évével a 2016-2017-es versenyen
A legidősebb résztvevő: Rich Wilson 66 évesen a 2016-2017-es versenyen
A legnagyobb számú külföldi résztvevő: a 2008-2009-es futam 13 versenyzővel
A legnagyobb számú francia résztvevő: 2016-2017-es futam 20 versenyzővel
A korábbi versenyek eredményei
1989–1990
A versenyt szinte a rajttól a későbbi győztes, Titouan Lamazou vezette az "Ecureuil d'Aquitaine II" hajóval.[8]Philippe Jeantotot – a verseny megálmodóját – műszaki meghibásodások, majd kedvezőtlen szél hátráltatta, ami meghiúsította, hogy megnyerhesse a versenyt. Philippe Poupon a "Fleury Michon X" nevű hajójával felborult a Déli-óceánon, de szerencséjére Loick Peyron megmentette, aki végül a második helyen végzett.
Az 1989-1990-es verseny végeredményének táblázata:[9]
A második verseny már nagy médiavisszhangot kapott. Az amerikai Mike Plant, aki már az első Vendée futamon is részt vett, a verseny felé tartva a tengerbe veszett. A hajóját később az Azori-szigetek mellett találták meg felborulva.[10]
A verseny rendkívül rossz időjárási viszonyok között indult, s a Vizcayai-öbölből számos versenyző visszatért a startvonalra, hogy a megjavítsa a sérült hajóit, mielőtt újra elindult volna (csak a starthelyre való visszatérés megengedett a szabályok szerint). Négy nappal a rajt után Nigel Burgesst, a brit tengerészt holtan találták a vízben Cape Finisterre-nél, miután feltehetően a hajójából beleesett a vízbe.
Alain Gautier és Bertrand de Broc vezették a versenyt, amíg dél felé haladtak az Atlanti-óceánon. Azonban Új-Zélandon de Broc gerincproblémák miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Gautier elsőként folytatta, Philippe Poupon pedig szorosan mögötte, ám közel a célhoz, Poupont árbóctörés hátráltatta, így Jean-Luc Van Den Heede ért be a második helyen.[11]
Ötödikként, és a legjobb nem franciaként ért be a célba Magyarország képviselője, Fa Nándor.
Az 1992-1993-as verseny végeredményének táblázata:
Egy újabb rossz időjárási viszonyokkal induló verseny. Még a Vizcayai-öbölben komoly sérülést szenvedett Fa Nándor és Didier Munduteguy hajója. Mások is visszatértek a startpontra a hajójuk javítására. A flotta többi része igyekezett a Déli-óceán felé, ahol egy második lemorzsolódás indult: Yves Parlier és Isabelle Autissier törött kormánylapát miatt kényszerültek a verseny feladására, így Christophe Auguint helyzetbe hozva, aki átvette a vezetést Dél felé.
A Déli-óceánon is rendkívül rossz időjárási viszonyokkal találták magukat szembe a versenyzők, amik újabb nehézségeket okoztak. Raphaël Dinelli hajója felborult, de szerencséjére Pete Goss kimentette.[12] Ezután néhány órán belül még két másik hajó borult, őket ausztrál mentőcsapatok mentették ki. Végül megszakadt a rádiókapcsolat a kanadai tengerésszel Gerry Roufsszal, aki soha többé nem került elő, míg a hajója a chilei partokra sodródott hat hónappal később.
A versenyt Christophe Auguin nyerte meg. Catherine Chabaud hatodikként végzett, és ő volt az első nő, aki befejezte a versenyt[13]
Pete Goss később megkapta a Francia Becsületrend Lovagja kitüntetést, amiért kimentette Raphaël Dinellit. A sok borulás miatt szigorítottak a biztonsági szabályokon, különösen a hajó biztonságát és stabilitását illetően.[14]
Főképpen az 1996-1997-es versenyen bekövetkezett balesetek és tragédiák miatt új biztonsági előírások léptek életbe, amelyeket először ezen a versenyen alkalmaztak. Összességében sikeresnek bizonyultak a szigorítások, bár jó néhány hajó most is feladta a versenyt, de egy sem tűnt el.
Ezen a versenyen indult a valaha volt legfiatalabb vitorlázó, Ellen MacArthur, aki 24 évesen komoly médiafigyelmet kapott az egyedi építésű hajójával, a Kingfisherrel együtt.[15]
Kezdetben Yves Parlier volt az első helyen, és 2000. december 10-én 430 tengeri mérfölddel megdöntötte az egynapos (24 órás) szólóvitorlázási távolsági csúcsot, amivel az újságok szalagcímére került. Parlier hamarosan Michel Desjoyeaux támadásai alá került, aki aztán át is vette a vezetést. Parlier azután az árbócát is vesztette, miközben megpróbálta befogni Michel Desjoyeauxt, valamint elvesztette a kapcsolatot a verseny szervezőivel, így MacArthurnak kellett a segítségére indulnia. MacArthur újra folytathatta a versenyt, amikor Parlierel a kapcsolat helyreállt, és sikerült megtartania a negyedik helyét.
Desjoyeaux előnyét 600 mérföldre (970 km) növelte a Horn-fokig, majd MacArthur fokozatosan csökkentette a távot köztük, így feljött a második helyre. Az Atlanti-óceán egyenlítői területéig (Doldrums) utol is érte Desjoyeaux-t, és a szélcsendes, majd változó szélviszonyok közepette a két versenyző többször is váltotta a vezető pozíciót.
MacArthur győzelmi esélyei elvesztek, amikor nekiütközött egy félig elsüllyedt konténernek, és kénytelen volt javításokat végezni a hajón.
Desjoyeaux és hajója, a francia lobogó alatt hajózó PRB végül 93 nap 3 óra és 57 perces idővel megnyerte a versenyt, MacArthur és hajója, a Nagy-Britannia zászlaja alatt futó Kingfisher a második helyen végzett 94 nap 4 óra és 25 perc alatt, valamint Roland Jourdain és Sill Matines La potagère is a francia zászló alatt hajózva a harmadik helyen végeztek 96 nap 1 órás 2 perces idővel. MacArthur rengeteg elismerést kapott, és nagyon sok különleges címet megszerzett, mint pl. a valaha volt legfiatalabb Vendée Globe versenyző, aki befejezte a futamot, leggyorsabb vitorlázó hölgy a Föld körül, és a második szólóvitorlázó, aki kevesebb mint 100 nap alatt kerülte meg a Földet.
Parlier mindeközben Új-Zéland közelében horgonyzott, de nem adta fel a versenyt. Sikerült készítenie egy új szénszálas árbócot a korábbi töröttből, amivel végül befutott, és sikerült hivatalos helyezést elérnie.
A 2004-2005-ös verseny indítását a becslések szerint mintegy 300 000 ember figyelte a helyszínen, amely kellemes időjárási körülmények között rajtolt el. A gyors indulást apróbb felszerelési problémák követték csak, így első versenyzők 10 nap után keltek át az egyenlítőn. Ez három nappal korábban történt meg, mint az előző versenyen, és még minden vitorlás versenyben volt.
A résztvevők fogyása akkor kezdődött, amikor a Déli Óceánon elérték az „üvöltő negyveneseket”: Alex Thomson Fokváros felé vette az irányt, hogy külső segítség nélküli javításokat végezzen a hajóján, majd folytatta a versenyzést. A versenyző flotta újabb és újabb problémákkal szembesült. Hervé Laurent kormánylapát problémák miatt visszalépett, Thomson elhagyta azt, míg Conrad Humphreys lehorgonyzott hogy megjavítsa kormánylapátját. A műszaki eszközök meghibásodásai és a visszalépések folytatódtak, ráadásul a versenyzők olyan területre érkeztek, ahol jéghegyek voltak, és Sébastien Josse frontálisan jégheggyel ütközött.
A vezető pozíció többször változott mire a flotta újra elérte az Atlanti-Óceánt. A verseny szoros maradt egészen a végéig, amelynek befutóját három hajó 29 órán belül teljesítette.
A 2008-as Vendée Globe 2008. november 9-én rajtolt el. A Déli Óceánon Jean Le Cam elveszítette a hajója tőkesúlyát, majd felborult, ami nagy hatással volt a végső sorrendre. Vincent Riout felé irányították, aki meg is találta a felborult hajót és megpróbálta kimenteni. Le Cam hajója körül körözött, és biztonsági kötelet dobott neki, de három sikertelen próbálkozás után Riou közelebb ment, és végül ki is mentette Le Camot, de közben neki is megsérült az árbóca. Riou emiatt feladni kényszerült a versenyt, de utólag jogorvoslatként megítélték neki a verseny harmadik helyét, mert kitért, hogy segítse a felborult hajó életveszélyben lévő kapitányát.[16]
A 2008-as Vendée Globeot Michel Desjoyeaux nyerte, aki új csúcsot állított fel a 84 nap 3 óra 9 perc és 8 másodperces idejével. Ezzel egyedüliként immár másodszor nyerte meg a versenyt.[17]
A 2012-es Vendée Globe verseny 2012. november 10-én rajtolt el. A verseny többször megdőlt az egynapos (24 órás) szólóvitorlázási távolsági csúcs más-más résztvevő által. Armel Le Cléac'h (Banque Populaire) új legrövidebb időrekordot állított fel a Jóreménység fokáig, míg François Gabart (Macif) új rekordott döntött a Leeuwin-fok (Ausztrália) és a Horn-fok eléréseben. 2013. január 27-én pedig Gabart – elsőként befutva a célba – új Vendée Globe rekordot állított fel a Föld 78 napon belüli körülhajózásával. Az első és a második versenyző beérkezése között 3 óra és 17 perc telt el, ami ugyanúgy a legkisebb intervallum az első és a második versenyző beérkezése között a verseny történetében.[18]
14. nap: ütközés miatt a kötélzet (outer rig) megsérült
Zbigniew Gutkowski
Energa
11. nap: a robotpilóta elektromos problémák miatt felmondta a szolgálatot
Jérémie Beyou
Maître CoQ
9. nap: törött tőkesúly bak
Samantha Davies
Savéol
5. nap: árbóctörés
Louis Burton
Bureau Vallée
3. nap: ütközés
Kito de Pavant
Groupe Bel
2. nap: ütközés
Marc Guillemot
Safran
1. nap: sérült tőkesúly
2016–2017
A 2016-2017-es Vendée Globe verseny 2016. november 6-án rajtolt el. Ez volt a nyolcadik verseny, és tíz országból 29 versenyző indult el.
Most engedélyezték először új technikai változtatásként a dinamikus támasz uszonypár (bajszok) alkalmazását.[19] Az újítás egy a hajó mindkét oldalán kialakított mozgatható uszonypár (bajusz), mely a profilja folytán keletkező felhajtó erő segítségével fejt ki hasznos nyomatékot. Az uszony mozgatásával pozicionálható az ideális helyzetbe, vagy húzható vissza. Ilyen szélsőséges körülmények között ez a megoldás most először vizsgázott.
Végül az első négy helyezett mind ezt a technikai újítást használta, ezáltal is nyilvánvalóvá téve, hogy megkerülhetetlen a használata a többiek részére is. A futam győztese Armel Le Cléac'h lett, 2017. január 19-én befejezve a versenyt. Új csúcs született: 74 nap, három óra és 35 perc kellett a leggyorsabb Földkerüléshez. Más csúcsok is megdőltek a verseny folyamán: így az egytestű vitorlás hajó által 24 óra alatt megtett legnagyobb távolság, a leggyorsabb dél felé tartó átkelés az Egyenlítőn és a Jóreménység Fokán Alex Thomson által. A győztes Armel le Cleac'h pedig megdöntötte a Cape Leeuwin-fok, a Horn-fok és az Egyenlítő (észak felé) való elérésében.
Ezen a versenyen szerepelt az eddigi legfiatalabb és a legidősebb hajós, akik be is fejezték azt – egymást követő napon befutva. Alan Roura 23 éves volt a verseny idején, míg Rich Wilson 66 éves múlt. Conrad Colman árbóctörést szenvedett 715 tengeri mérföldre a céltól, emiatt szükségvitorlázatot használt, kifutott az élelmiszer tartalékaiból és villamos energiából, mégis két héttel később célba ért. Teljesítményét fokozza a tény, hogy a hajó – "Foresight Natural Energy" műszaki eszközei kizárólag megújuló energiaforrásokra támaszkodtak. Ezek hidrogenerátorok és napelemek voltak, amikkel villamos energiát állított elő. Colman volt az első hajós, aki a Vendée Globeot úgy fejezte be, hogy a hajó fedélzetén nem volt fosszilis tüzelőanyag.[20]
A 2020-2021-es Vendée Globe 2020. november 8. du. 1:02 (CET)-kor rajtolt el. Ez a 9. verseny, és 10 országból 36 versenyző indult el.
A tavaly engedélyezett foilokat természetesen tovább fejlesztették, ami mostanra lehetővé tette már, hogy az IMOCA 60-as hajók mondhatni "repüljenek". Egyúttal ezek a szárnyak helyettesítették a schwerteket is, ami azért volt jó, hogy sikerült multifunkcionálisra fejleszteniük, mert a legújabb IMOCA szabályzat szerint legfeljebb 5 kilógás engedélyezett, mely a jelenlegi állapot szerint: 2db foil, 2db kormány, 1db kiel.
A verseny különleges, sokat próbált résztvevője Magyarország színeiben Fa Nándor, aki háromszoros Vendée Globe résztvevő.
Először 1992-93-ban, amikor a legjobb nem francia versenyzőként ötödikként ért célba a "K&H Banque Matáv" nevű hajóval. A távot 128 nap és 16 óra alatt tette meg. A visszaérkezéskor harmincezer érdeklődő várta, köztük mintegy száz magyar újságíró, tv-rádió-stáb és barátok.
Másodszor 1996-97-ben a "Budapest" nevű hajójával indult. Ekkor már a nemzetközi média a verseny egyik esélyesének kiáltotta ki, azonban balszerencsék sorozata megakadályozta a győzelmet, sőt mi több a verseny teljesítését is. Még a rajt előtt algagátló festés miatt a darun lévő hajó leesett, majd a rajt után még a Vizcayai-öbölben tankerrel ütközött, ami miatt arra kényszerült, hogy visszatérjen az anyakikötőbe javítási munkálatok miatt. A versenyszabályzat azt megengedi, hogy Les Sables d'Olonneba a rajt után maximum tíz napon belül vissza lehet térni, amennyiben probléma lép fel. A munkálatok egy hétig tartottak. Sajnos az újabb elrajtolás sem volt sikeres. Néhány nappal az újabb rajt után a generátorok felmondták a szolgálatot, amit útközben nem sikerült megjavítani, valamint a navigációs műszerek is működésképtelenné váltak, így Fa Nándornak újra vissza kellett fordulnia. A vízen lévő versenyzők ekkora már tetemes előnyt szereztek, így végül feladta a versenyt. Miután a Vizcayai-öbölben uralkodó szélsőséges időjárási körülmények között ütközést szenvedett, feladta a versenyt.
Harmadszor, 2016-2017-ben, immár 63 évesen a verseny második legidősebb (a legidősebb Rich Wilson a 66 évével) résztvevőjeként a "Spirit of Hungary" hajójával a 8. helyen ért célba 2017. február 8-án, 93 nap, 22 óra, 52 perc, 9 másodperces idővel teljesítve a távot. A célba érése után bejelentette, hogy visszavonul a versenyzéstől.