A patriarkátus további kilenc egyházmegyével együtt alkotja Olaszország második legnagyobb egyháztartományát, melynek metropolitája a velencei pátriárka.
Velence környékén már az ókortól kezdve jelentős keresztény közösségek éltek. A velencei szigeteken ebben az időszakban több egyházmegye is osztozkodott, melyek azonban mind a aquileiai érsek fennhatósága alá tartoztak. A népvándorlás korában az érsek a longobárdok támadásai elől Grado szigetére volt kénytelen menekülni. Az új székhelyen egy Rómával szembeni hatalmi harc eredményeként az érsek felvette a pátriárkai címet, így innentől kezdve Velence a gradói pátriárka alá tartozott. 774-ben Olivolo szigetén új püspökséget alapítottak, melyhez a város jelentősebb szigeteit is hozzácsatolták. 828-ban hozták Velencébe Szent Márk ereklyéit, azonban nem az olivolói székesegyházban helyezték el őket, hanem a dózse kápolnájában, később pedig az újonnan épített Szent Márk-bazilikában. A 11. századtól kezdve Olivolo helyett a San Pietro di Castello nevet viseli a sziget, melyen a székesegyház állt, s ily módon a püspökséget Castellói egyházmegyének nevezték át.
A késő középkorra igen bonyolulttá vált Velence egyházi vezetése. A castellói püspök mellett ugyanis egyre gyakrabban választotta Velencét székhelyéül a gradói pátriárka is, s noha a castellói püspök mint szuffragáneus, a pátriárka alárendeltje volt, a gyakorlatban széleskörű önállóságot élvezett. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a velencei dózse is igen nagy hatalommal bírt. Őt a Szent Márk-bazilika káptalanjának elöljárója (primicerius) képviselte. Emellett több másik egyházmegye is rendelkezett kisebb területekkel a város környékén.
2011 előtt a Velencei patriarkátus hagyományosan bíborosi széknek számított, Francesco Moraglia azonban több száz éve első velencei pátriárkaként mindezidáig nem kapott bíborosi kinevezést. A 20. században három alkalommal is Velencéből választottak pápát: X. Piusz, XXIII. János és I. János Pál is velencei pátriárkaként került az Egyház élére.
Velence egyben a Trivenetói egyházi régió központja is, ennek elnöke a velencei pátriárka. Ide tartozik még a Goriziai és a Trentói egyháztartomány valamint az exempt Udinei főegyházmegye.