Vastagh Géza
Született	1866. szeptember 3. Kolozsvár
Elhunyt	1919. november 5. (53 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar osztrák Transzlajtánia
Nemzetisége	magyar
Szülei	Vastagh György
Foglalkozása	festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsó-torjai Vastagh Géza, teljes születési nevén Vastagh Géza Jenő Ferenc (Kolozsvár, 1866. szeptember 3.^{[m 1]} – Budapest, 1919. november 5.^[1]) magyar festőművész.

Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György Antal festőművész, édesanyja Schell Jozefin, fivérei Vastagh Béla jogász és Vastagh György szobrászművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor, unokahúga Vastagh Éva, unokaöccse Vastagh László, mindketten szobrászművészek.

1906. február 26-án Budapesten kötött házasságot Zsigmondy Margit Hedvig Idával, Zsigmondy Béla gépészmérnök, hídépítő és Rieger Mária lányával.^[2] Három gyermekük született.

A piaristák budapesti gimnáziumában folytatott tanulmányok után, 1886-ban Münchenbe ment. Itt előbb Hollósy Simon magániskolájába járt, majd a Képzőművészeti Akadémián Gabriel von Hackl tanítványa lett. 1888-ban tért vissza Budapestre. 1889-ben Franciaországban volt tanulmányúton. 1898-ban állami ösztöndíjjal négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, ahol elsősorban az oroszlánt és annak életkörülményeit tanulmányozta, fényképeket, vázlatokat készített e témakörben.

Tizenhét éves korában szerepelt először a Műcsarnok bemutatóján, ahol 1885-ben az Országos Kiállítás résztvevőjeként találkozunk nevével. 1887-ben a müncheni Glaspalast kiállításán szerepelt. Itthon, ugyanebben az évben a Képzőművészeti Társulat kiállításán aratott sikert Nyugvó parasztány című festményével, melyet I. Ferenc József vásárolt meg. Témaválasztásában az állatok kerültek a középpontba. Tyúkokat, kacsákat festett, majd oroszlán- és tigrisábrázolásaival tűnt fel. Figyelő oroszlánok képéért 1888-ban Ráth György-díjat kapott.

Számos műve került Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba.

Később érdeklődése a magyar szürkemarha felé fordult, melyet elsősorban Mezőhegyesen tanulmányozott. Itt készült a Ki a legény a csordában? című képe, mellyel a Műcsarnok 1895. évi téli tárlatán állami nagy aranyérmet nyert. E festmény alapján Doby Jenő 1896-ban rézkarcot készített, mely az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapjaként jelent meg.^[3] Hasonló témájú monumentális képei a Párbaj, továbbá a Verekedő bikák.

A századfordulót követő időszakban helyszíni megfigyeléseket tett a hamburgi, a lipcsei és a berlini állatkertben, melyeket többnyire pasztellen rögzített. Ekkor készültek marabu-, farkas-, hiúz-, tigrisábrázolásai. 1910-ben a Tátrában időzött, innen sok tájképpel tért haza.

Néhány festményét (Ki a legény a csordában?, Oroszlánfej, Táj oroszlánnal, Pihenő parasztlány stb.) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, számos műve megtalálható a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.

Hagyatéki kiállítását 1920-ban a Műcsarnokban rendezték meg. Képei szerepeltek 1934-ben a Műcsarnokban id. Vastagh György centenáriumi tárlatán, valamint a Vastagh művészcsaládot bemutató kiállításon az Ernst Múzeumban 2004-ben.

• 1888-ban Ráth György-díjat nyert Figyelő oroszlánok képével.
• 1895-ben állami nagy aranyérmet kapott Ki a legény a csordában? című festményéért.

• Legelőn, 1881. (olaj, fa). Jelezve balra lent. 21,5 x 33 cm. [1]^{[halott link]}
• Vadászkuty a, 1883. (olaj, vászon). Jelezve jobbra lent. 66 x 45 cm
• Nyugvó parasztleány. 1887. (olaj, vászon).^[4]

• Magányban. 1890. (olaj, vászon).^[4]
• Baromfiak, 1891. (olaj, vászon). Jelezve jobbra lent. 55,5 x 40 cm
• Ki a legény a csordában? 1894. (olaj, vászon).^[5]
• Oroszlán pár, 1899. (olaj, vászon). Jelzett. 101,6 x 144,8 cm
• Pihenő tigris, 1901. Jelezve: Vastagh Géza/1901, (olaj, vászon). 54,3 x 104,3 cm
• Oroszlánfej, 1902. (olaj, vászon). Vevő: Özv. Tisza Kálmánné, Budapest.^[6]
• Baromfi-csoport. 1902. (olaj, vászon). Vevő: Szathmáry Béla, Budapest.^[6]
• Kakas és tyúkok. 1902. (olaj, vászon). Vevője: Bérezik Árpád, Budapest.^[6]

• Baromfiak. 1902. (olaj, vászon). Vevője: Geszti Andor dr., Budapest.^[6]
• Vén cimborák. 1902. (olaj, vászon).^[4]
• Baromfiudvar. 1902. (olaj, vászon).^[7]
• Baromfiudvar, 1902. (olaj, vászon). Jelezve balra lent. 59,5 x 69,5 cm.
• Kakas és tyúkok, 1903. (olaj, vászon). Megvette: Daubrovszky.^[8]
• Oroszlán, 1903. (olaj, vászon). Megvette: Vass Károly.^[8]
• Oroszlánfej, 1903. (olaj, vászon). Megnyerte: Deli Béla, Szeged.^[8]
• Tyúkcsoport, 1903. (olaj, vászon). Megvette: Endrényi Imre, Szeged.^[8]
• Veszekedő bikák, 1903. (olaj, vászon). Megvette: Szeged városa.^[8]

• Baromfi csoport. 1903. (olaj, vászon). Vevője: ifj. Kintzig Jánosné. Arad.^[9]
• Tyúkok a hóban, 1903. (olaj, vászon). Vevője: Ujházy Ferenc. Budapest.^[9]
• Házaspár, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: Szitányi Ödön. Budapest.^[10]
• Kakasviadal, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: dr. László Zsigmond, Budapest.^[10]
• Oroszlánfej, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: Saxlehner Ödön, Budapest.^[10]
• Királytigris, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: Szabó Antal, Budapest.^[10]
• Baromfi ól, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: hevesi Bischitz Lajos, Budapest.^[10]

• Oroszlánfej, 1903/1904. (olaj, vászon). Vevője: László Zsigmond, Budapest.^[10]
• Oroszlán pár. 1904. Vevő: Gróf Almássy Imre.^[11]
• Csirkék télen. 1904. Vevő: Zsigmondy Béláné.^[12]
• Tigrisfej. 1904. Vevő: Gosztony Aladár.^[12]
• Baromfi-udvar. 1904. Vevő: Dr. Brückler Mihály.^[12]
• Tyúkok, 1904. (olaj, vászon). Vevője: Haggenmacher Oszkár, Budapest.^[13]
• Kakas tyúkokkal, 1904. (olaj, vászon). Vevője: Zsigmondy Béla, Budapest.^[13]
• Baromfivásár. 1905. (olaj, vászon). Vevő: Gróf Széchenyi Béla. Budapest.^[14]
• Tyúkok. 1905. (olaj, vászon). Vevő: Pallos Ármin. Budapest.^[14]
• Bivalyfogat, Az 1912. évi müncheni kiállításon.^[15]
• Orgonabokrok alatt, 1913. (olaj, vászon). Vevő: Mauthner Ödön.^[16]
• Baromfi csoport, 1913. (olaj, vászon). Vevő: Horváth A. János.^[16]
• Dörgölődző bika, 1914. (olaj, vászon). Vevő: Országos Kaszinó.^[17]

• Oroszlánfej. Jelzett. (olaj, vászon). 40 x 30 cm
• Figyelő oroszlán pár. Jelzett. (olaj, vászon). 32 x 49 cm
• Nemes oroszlánfej. Jelzett. (olaj, vászon). 21,6 x 26,7 cm
• Baromfiudvar. Jelzett, baloldalt lent. 55 x 75 cm
• Cochintyúkok.
• Tyúkudvar.
• Tyúkudvar.
• Baromfiudvar. (olaj, karton). Jelezve balra lent. 31 x 23 cm
• Baromfiudvar télen. (olaj, vászon). Jelezve jobbra lent. 55,5 x 66 cm.
• Fajdkakas. (tempera, papír). Jelezve jobbra lent. 22,5 x 17,5 cm.
• Oroszlán. (olaj, vászon). Jelezve balra fent. 27 x 20 cm
• Farkasordító tél. (olaj, karton). Jelezve balra lent. 28 x 37,5 cm
• Oroszlánok. (olaj, vászon). Jelezve balra lent. 46,5 x 38,5 cm
• Oroszlán. (pasztell, papír). Jelezve jobbra lent. 50 x 40 cm. [2]^{[halott link]}
• Oroszláncsalád
• Oroszlánok a hóban.
• Madarak a vízparton.
• Baromfiudvar.

• A kék vércse. Cerchneis vespertina Linné. In: Petényi J. S. a magyar tudományos madártan megalapítója. 1799–1855. Életkép. Chernel István, Madarász Gyula és Vastagh Géza közreműködésével szerzette Herman Ottó. Kir. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 1891. pp. 48–76.
• Lakatos Károly: A császármadár és vadászata. Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Markovits és Garai, Budapest, 1899.
• Petőfi Sándor összes költeményei. Második képes kiadás (szerk.: Szana Tamás). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1899. Baditz Ottó, Benczúr Gyula, Bihari Sándor, Böhm Pál, Deák-Ébner Lajos, Eisenhut Ferenc, Hegedűs László, Karlovszky Bertalan, Kacziány Ödön, Révész Imre, Roskovics Ignác, Spányi Béla, Vágó Pál, Vastagh Géza, Vaszary János és Wagner Sándor rajzaival.
• Alfréd Brehm: Az állatok világa. Légrády Testvérek, Budapest, 1901.

• Vastagh Géza kiállítása. In: Világosság. 1920. január 15., február 14., február 29., március 6., március 7.
• Vastagh Géza hagyatéki kiállítása. In: Népszava. 1920. március 7. 5. o.
• Vastagh Géza hagyatéki kiállítása a Műcsarnokban. In: Vasárnapi Ujság. 1920. 65-66. o. [3]
• Rózsaffy Dezső: Vastagh Géza hagyatéki kiállítása a Műcsarnokban. In: Auróra, 1920. március 14.
• Éber-Gombosi: Művészeti lexikon I-II, Budapest, 1935.
• A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája (Szerk. Bíró Béla), Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1955. 326. 347. o.
• Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben. Budapest, 1982. 6. 68. 79. o.
• Lyka Károly: Nemzeti romantika. Budapest, 1982. 6. 26-27. 52. 70. 72. 127. o.
• Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Budapest, 1983. 148. o.
• Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.
• Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.

• A Pallas nagy lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt, Budapest, 1893-1897.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Vastagh Géza. Erdélyi Művészet. erdelyimuveszet.ro Hozzáférés ideje: 2016. március 13.
• Ernst Múzeum 120 év a művészet szolgálatában – A Vastagh-művészcsalád^{[halott link]}. museum.hu Hozzáférés ideje: 2008. december 17.

• Doby Jenő