Művei a klasszikus hagyományokon alapulnak. Technikai virtuozitással szinte a tökéletességig fejlesztette az ismert grafikai eljárások alkalmazását. A műfaji, tematikus keretek fenntartásának és a természetelvű ábrázolásnak a híve volt. Készített ex libriseket, könyvillusztrációkat is. Művészeti szakíróként számos művet adott ki.
Művei (válogatás)
A rézkarc (Budapest, 1935);
Adattár a magyar művészi grafikához. I–II. (Budapest, 1937, 1948);
A rézmetszet (Budapest, 1938);
A fametszet (Budapest, 1940);
A magyar múlt. Varga Nándor Lajos 40 fametszete Rajk Gyula szövegével (Budapest, 1941);
Ismertető a művészi grafikához (Budapest, 1942);
Régi fametszetes magyar vonatkozású könyvek (1493–1599) a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, amelyeket sorba szedett, megrajzolt, saját kezűleg és munkatársai segedelmével fa-dúcokba metszett és kinyomtatott Varga Nándor Lajos (Budapest, 1942);
A képzőművészet iskolája (társszerző, Budapest, 1943);
Vonalművészet (Budapest, 1944);
Műfajok a metszőművészetben (Budapest, 1949);
Kisgrafikák a két világháború között (Budapest, 1963);
Sepsiszentgyörgy város építészeti emlékei (Székely Zoltánnal, Brassó 1969); *Vízjelek kézzel merített magyar vagy külföldi vonatkozású papirosokon 1330-tól 1896-ig (Budapest, 1970–75).