Tájképfestő, a nemzeti érzelmű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője.
Kelety Gusztáv eredeti neve Klette volt, a drezdai nemesi származású Klette von Klettenburg család sarja, édesapja Klette Károly, József nádor gyerekeinek rajzoktatója volt. A család 1861-ben nevét Klettéről Keletire változtatta. 1901. január 1-jén, I. Ferenc József magyar király[6] a „komjátszegi” nemesi előnevet adományozta számára, ekkor vezetéknevét Keletyre változtatta, így halálakor hivatalosan „komjátszegi Kelety Gusztáv” volt a neve.
Életpályája
1897-ben
Édesapja Karl Klette von Klettenburg (1793–1874) drezdai születésű festőművész, bátyja Keleti Károly (1833–1892) statisztikus, fia Kelety Gábor festő, édesanyja Johanna Beyer volt.[7]Jogásznak tanult, nevelője volt Eötvös Józsefbáró fiának, Eötvös Lorándnak, ahova a jogi tanulmányai alatti oktatója, Pauler Tivadar ajánlotta. Az Eötvös családdal igen szoros és jó kapcsolatot épített ki, a báró művészeti tanácsadója lett, ez meghatározta későbbi művészetpolitikai pályafutását is.
1871-ben báró Eötvös József, aki akkor közoktatási miniszter volt, megbízta a magyar nemzeti rajzoktatás megszervezésével. (Megbízó levelében Eötvös ezt írta neki: „Senki sem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni. Nemzetünk géniusza, mint mindenütt, úgy a művészeti körben is a patrisztikus irányt fogja követni”). Őt küldte ki tanulmányútra a külföldi művészetoktatás tanulmányozása céljából. Keleti ekkor Franciaországban, Belgiumban és Németországban személyesen studírozta a művészetek oktatását, amit összefoglalóként „A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban” című művében írt meg (ebben szerepelnek angliai tapasztalatok is, amelyeket Keleti közvetett forrásokból szerzett be). Írása végkövetkeztetése az volt, hogy Magyarországon egységes művészetoktatási rendszer kiépítése célszerű, majd javaslatot tett egy „művészetre előkészítő” iskola felállítására. Javaslatát mind báró Eötvös József, mind a kormány elfogadta, és nemsokára meg is nyílt Keleti igazgatóságával a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda. 1880. november 14-én indult el hét tanulóval. Az Intézetnek nem volt önálló épülete, három évig az Országos Képzőművészeti Társulat, majd a Zeneakadémia épületében kapott helyet. 1896 és 1901 között a Képzőművészeti Főiskola rektora volt.
Az 1860-as évek közepe felé Keleti elkezdett esztétikai cikkeket, kritikákat írni, ezekben az írásokban konzervatív szemléletével szemben állt az újabb művészi törekvésekkel.
Ő figyelt fel elsőként Nagy István tehetségére, és elsősorban az ő tanácsait kérte Csontváry Kosztka Tivadar is. Munkácsy Mihályról és Szinyei Merse Pálról írt kritikai véleménye, miszerint nem lesznek jelentős festők, nem igazolódott be. (Kritikai tevékenysége miatt ezek a művészek egy időre fel is függesztették az alkotást). Az írást később abba is hagyta.
Tüdőbajban, hosszú betegeskedés után halt meg (volt egy sikertelen öngyilkossági kísérlete is).
_2.jpg)
