Vang Can (kínaiul: 王粲; pinyin: Wang Can; magyar népszerű: Vang Can; más néven: Csung-hszüan(Zhongxuan) 仲宣; 177-217) kínai költő.
Tehetségét Caj Jung(Cai Yong) hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben Csingcsou(Jingzhou)ba ment (a mai Hupej(Hubei) és Hunan), hogy a kormányzó, Liu Piao(Liu Biao) környezetében keressen állást. Liu Piao(Liu Biao) halála után (208), Vang Can(Wang Can) meggyőzte annak fiát, Liu Csung(Liu Zhong)ot hogy lépjen Cao Cao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Cao Caohoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték Vei(Wei) hercegének, az Vang Can(Wang Can)ra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. Vang(Wang) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került Vei(Wei) hercegsége – a későbbi Cao Vei(Wei) dinasztia elődje – alatt, már Cao Cao korában.
Vang Can(Wang Can) kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom (Csi aj si(Qi ai shi) 七哀诗), egy soronként öt írásjegyből álló vers, amelyben a nép a háború évei alatt elszenvedett sorsáról ír. Híres fotografikus memóriával rendelkezett.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wang Can című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
