A város a Yucatán-félsziget északi, Yucatán állam délkeleti részén fekszik egy, a tenger szintje felett körülbelül 20–25 méterrel elterülő sík, karsztos vidéken. Környékét vadon borítja, amelyet kisebb foltokban rétek, legelők tarkítanak.[2] Fontos közlekedési csomópont: itt találkozik a 180-as, a 79-es és a 295-ös főút.
Éghajlat
A város éghajlata forró és viszonylag csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 36 °C-os hőséget, a rekord elérte a 43 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 23,3 és a májusi 29,8 fok között váltakoznak, fagy nem fordul elő. Az évi átlagosan 1099 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól októberig tartó 5 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 75%-a.
Valladolidot 1543. május 28-án alapították, ám két év múlva, március 24-én összes lakója elhagyta, és átköltöztek Zacíba. 1546-ban a környéken maja lázadás tört ki, amit azonban a spanyol katonák levertek.[4]
Az időközben újratelepülő falu várossá nőtt, a ciudad rangot 1823. december 13-án kapta meg. 1833-ban itt helyezték üzembe az ország első szövőszékét, Pedro Sáinz de Baranda visszavonult haditengerész tulajdonát.[4]1840. február 12-én katonai megmozdulás tört ki a városban, amelynek résztvevői követelték Mexikó föderatív átszervezését, egy évvel később pedig az események elvezettek a Yucatáni Köztársaság kikiáltásához.[forrás?] 1848. január 28-án Valladolidot is elérte a kasztok háborúja, emiatt március 14-én a lakók elhagyták a várost. Ugyanezen a napon az indián felkelők kirabolták és felgyújtották a települést.[4] A maják ellen a yucatáni kormány nem tudott hatékonyan fellépni, s Mexikó segítségét kérte, ennek fejében viszont fel kellett oszlatni a köztársaságot.[forrás?]
1885-ben alakult meg a helyi irodalmi intézet, 1906. május 4-én pedig ünnepélyesen felavatták a Valladolidot Méridával összekötő vasútvonalat. 1910. június 4-én fegyveres felkelés tört ki, mivel sokan nem ismerték el Enrique Muñoz Arístegui győzelmét a választáson. Ezt a felkelést a mexikói forradalom első szikrájának is nevezik.[4]
Látnivalók
A városban:
Szent Bernardin-templom - Convento de Sisal. 16. századi templom és kolostorerőd, 1,5 km-re délnyugatra a főtértől
Szent Szerváciusz-székesegyház, 16. századi templom a főtér mellett
Museo San Roque, múzeum maja tárgyakkal
Palacio Municipal (községi palota)
A város környékén:
a kútszerű karsztképződmények, a cenoték (Zací, Suytún, X’kekén, Samulhá)
