Vadas Márton (Kolozsvár, 1900. február 4. – Budapest, 1920. február 20.) pártmunkás.
Élete
Három testvére volt: Helén, Andor és Sára. Korán megárvultak, így Márton munkát vállalt a Gyapjúközpontban, hogy testvérei tanulhassanak. 1917-től kezdve a Galilei Körnek, létrejöttétől a KMP-nek is tagja volt. A proletárdiktatúra alatt belépett a Vörös Hadseregbe, és politikai biztosként Szolnokon harcolt az intervenciós csapatok ellen, illetve a közélelmezés szervezésével foglalkozott. Működött a KIMSZ-ben is, az 1919. június 20. és 22. között tartott kongresszuson küldött volt, s tagja volt a VIII. kerület munkástanácsnak.[1] A kommün bukását követően fivérével Vadas Andorral Bécsbe emigrált. Saját kérésére a KMP megbízásából testvérével - akit ő vont be a munkába - visszatért Magyarországra, ahol azonban 1920 januárjában elfogták, több héten át kínozták, majd Kelenföldön meggyilkolták őket. Holttestüket Mészáros Gáboréval a Dunába dobták.[2]
Emlékezete
Szegeden utca viseli nevét.[3] A MÜM 26. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet egy időben az ő nevét viselte.[4]
Jegyzetek
Források
- Vörös Ujság (Bécs, 1920. május 9.)
- Hofmann Éva: Mártírok emlékezete (Népszava, 1955. 24. sz.)
- Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919-29 (I. Bp., 1964)
- "Előre, harcra, ifjúmunkás!" 1919–1945. [Válogatott írások a magyar ifjúmunkás-mozgalom harcos múltjából. 2. kötet] Bp., 1954. 29–37. p.
- Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. (Bp., Művelt Nép. 1955. 285. o. [A fehérterror áldozatai])
- A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. (Bp., Magvető. 1964. 207-214. o. (Hamburger Jenő: Mártírok))
- Akik értünk harcoltak... (Bp., Szikra. 1955. 14-15. o.)
- A Magyar Tanácsköztársaság hős ifjúsága (Bp., Szikra. 1953. 28-30. o.)
- Válogatott írások a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetéből. 1917–1919. (Bp., Ifjúsági Kiadó. 1955. 316. o. [A vörös lobogó alatt])
- Fejér megyei Napló. 1958. március 22. (Hős ifjúmunkások)