Vadas Andor (Kolozsvár, 1901. december 26. – Budapest, 1920. február 20.) pártmunkás.

Négyen voltak testvérek; Márton, Sára, Helén és Andor. Kereskedelmi iskolába járt, s jelen volt a KIMSZ megalakulását kimondó konferencián, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az ifjúsági szervezet agitátoraként tevékenykedett. A kommün bukását követően egyik testvérével, Vadas Mártonnal az osztrák fővárosba emigrált. Fivére bevonta a pártmunkába, és visszatértek Magyarországra, ám 1920 elején elfogták őket, majd egy kelenföldi laktanyában végeztek velük, holttestüket Mészáros Gáboréval a Dunába dobták.^[1]

Budapesten, a XIV. kerületben tér viselte nevét.

• Vadas Andor. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 17.)^{[halott link]}
• R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965., 174. oldal
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972. 607. o.  
• A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 721. o. ISBN 9630902435  
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  

• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Vörös Újság (Bécs, 1920. május 9.)
• Hofmann Éva: Mártírok emlékezete (Népszava, 1955. 24. sz.)