Apja, VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz (1040 – 1109) leóni és kasztíliai király. Az édesanyja VI. Alfonz második felesége, Burgundiai Konstancia (1046 – 1093), akinek VI. Alfonz a második férje volt. Ő a Burgundiai Hercegséget uraló Capet hercegi házból származott, amely dinasztia a francia királyokat adó Capeting-ház oldalága volt.
Urraca még az apja életében férjhez ment Burgundiai Rajmund (1050? 1059? – 1107) grófhoz, aki a mórok elleni harcok végett érkezett a királyságba és az apósa – egyebek mellett – Galicia grófjává tette.[1]
Az apja halálakor özvegyen trónra lépő királynőnek a nemesség nyomására újra meg kellett házasodnia. Még 1109-ben férjhez ment a Navarrai-ház aragóniai ágából származó I. (Harcos) Alfonz (1073 – 1134) aragóniai királyhoz (egyidejűleg I. Alfonz pamplonai/navarrai király). A teljesen eltérő egyéniségű felek házassága a kezdetektől fogva konfliktusoktól terhelt volt, I. Alfonz – átmenetileg – még el is záratta Urracát. A házastársak 1111-ben már szétváltak és 1114-ben a pápa a házasságukat érvénytelenítette. A két időpont között a kasztíliaiak és az aragóniaiak között komoly harcokra is sor került, azonban a házasság érvénytelenítése után I. Alfonz tulajdonképpen már feladta a Kasztília (és León) megszerzésére vonatkozó elképzeléseit és Urraca halálakor beletörődött abba, hogy Urraca fia legyen a királynő utóda.
A királynő fia pedig a Burgundiai Rajmund gróffal kötött házasságából származó VII. Alfonz (1105 – 1157), az első kasztíliai és leóni uralkodó a Burgundiai-házból.
Urraca egyébként házasságon kívüli kapcsolatot létesített Pedro González de Lara (1080? – 1130) gróffal, amelyből született gyermekeket törvényesítették. (A kapcsolatot egyes forrásmunkák a királynő harmadik házasságának tartják.)
Jegyzetek
↑Ebben az időben két Burgundia létezett: A Burgundiai Hercegség, amely a Francia Királyság hűbérese és a Burgundiai Grófság (később Palotagrófság, illetve Szabad Grófság, francia elnevezése szerint Franche-Comté), amely viszont a Szent Római Birodalomtól, azaz a Német-Római Császárságtól függő terület volt, mielőtt a XVII. század második felében véglegesen Franciaország része lett, amelyhez – ténylegesen – már egyes korábbi időszakokban is kapcsolódott. Rajmund gróf a Burgund Grófságot uraló Ivreai-házból (más elnevezés szerint Ivreai–Burgundiai-házból) származott, amelynek az őse, Ivreai Adalbert (? – 973?), Itália királya volt, anyai ágon a Karoling-házbeli frank uralkodónak, I. (Nagy) Károly (742 – 814) császárnak a leszármazottja. Rajmund apja I. (Nagy) Vilmos (1020 – 1087) burgundiai gróf, egyik öccse, Guy (avagy Guidó) az 1124-ben meghalt II. Kallixtusz római pápa volt.
Források
Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
.svg)
.svg)
