PROFILPELAJAR.COM

	Tárkányi Béla
Született	Viperina József; 1821. január 2.; Miskolc
Elhunyt	1886. február 16. (65 évesen); Eger
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	költő; kanonok; fordító;
Iskolái	Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tárkányi Béla témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Tárkányi Béla József (születési nevén Viperina József) (Miskolc, 1821. január 2. – Eger, 1886. február 16.) egri kanonok, költő, műfordító, az MTA levelező, majd rendes tagja, a Kisfaludy Társaság tagja.

Élete

Viperina Ádám és Andresz Mária iparos szülők fia. A gimnáziumot szülővárosában végezte el, az V. szónoklati osztály kivételével, melyre a német nyelv gyakorlása miatt Lőcsére íratták be. 1836 augusztusában felvették az egri kispapok sorába. Szabó Román katolikus lelkész, akinél a szünnapokat töltötte és aki maga is verselgetett, látta el olvasmányokkal és buzdította a költészetre. 1838 őszén kezdte teológiai tanulmányait és ez időtől fogva buzgón verselgetett.

Mint II. éves hittanhallgató Honáldozat című balladájával a Kisfaludy Társaság pályázatán dicséretet nyert, 1841-ben pedig Indítványok című szatírájával az említett társaságnál szintén dicséretben részesült; midőn pedig Klopstock Messiásából néhány éneke megjelent, Toldy Ferenc ösztönözte az egész munka lefordítására.

Elvégezvén a teológiát az egri érseki irodában nyert alkalmazást. Pyrker János László érsek mellett a művészeti tanulmányokban is képezte magát, és 1841. július 25-én Pestre indult az ottani írói és művészi körök meglátogatására. Ezen év október 1-jétől naplóját kezdte írni. 1844 februárjában kereste őt fel Debrecenből Pest felé vett útjában Petőfi Sándor. Ugyanezen év július 15-én Rajner püspök pappá szentelte; ekkor Viperina családi nevét Tárkányira változtatta. December elején a palócföldi Szenterzsébetre küldték segédlelkésznek. Betegeskedése miatt 1845. július 15-én visszatért Egerbe, innét július 30-án a szülői házhoz Miskolcra; szeptember 23-án végre visszatérhetett lelkészi feladataihoz.

1846. július 22-én Pyrker érsek udvarához hívta meg szertartójának, akit karlsbadi, majd Bad Gastein-i útjára elkísért; három hónapi távollét után visszatért Egerbe. 1847. október 20-án Pyrker ismét magával vitte szerpapját Bécsbe; november 12-én jelen volt a nádorválasztási ünnepélyen Pozsonyban. Pyrkert halálos ágyánál ápolta december 2-án Bécsben bekövetkezett haláláig. 1850 elején Bartakovics Béla érsek maga mellé vette titkárnak és megbízta őt a Szentírásnak a korabeli magyar nyelvezethez idomított átdolgozásával (mely munkáját 1861-ben fejezte be). 1858-ban saját kérelmére érseke egyeki plébánosnak nevezte ki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én, a Kisfaludy Társaság pedig 1867-ben választotta tagjai sorába (amott 1860. május 2-án A vallási költészetről, emitt 1868. március 18-án Klopstock Messiásáról értekezve foglalta el székét). IX. Piusz pápa a Szentírás fordítóját 1866 februárjában kamarásává, a király pedig 1868 pünkösd vasárnapján az egri káptalan tagjává és 1872-ben borsmonostori címzetes apáttá nevezte ki. Érseke Tárkányit faluról Egerbe telepedése után az egyházmegye népiskoláinak főfelügyeletével bízta meg.

1872 tavaszán a Szent István Társulat hat évre alelnökének választotta. A budapesti egyetemnek 1880-tól tiszteleti doktora volt. A „Vatikáni Monumenták” évi folyamaira 5-500 forintos ajánlatot tett. Ezen időben gyakran megjelent az Akadémia, Kisfaludy Társaság és a Magyar Történelmi Társulat gyűlésein, valamint a Képzőművészeti Egyesületéin is, melynek alapító, választmányi és műbíráló tagja is volt. Fővárosi tizenhárom évi tartózkodása alatt tizenegyszer utazott Olaszországba, részben szívbaja enyhítésére; de összekötötte a Szent István Társulat részéről nyert megbízatással, útjába ejtve Münchent és Németalföldet is; de akármely irányban indult, mindig csak Rómába vitte útja. A római Arcadia Társaság is ez időben megválasztotta tagjának. Utolsó éveiben gazdag műkincseit új képcsarnokkal gazdagította. 1885. november 17-én küldte meg a Kisfaludy Társasághoz alapítványa pótléka kíséretében Czuczor Gergely arcképét. Meghalt 1886. február 16-án Egerben. A Magyar Tudományos Akadémiában 1886. december 20-án Szvorényi József tartott fölötte emlékbeszédet.

Rendezte a katolikus énekeskönyvek anyagát, rendkívül elterjedt imádságos könyveket adott ki; egyik hitbuzgalmi könyve, a Lelki Manna, negyedmillió példányban forgott közkézen.

Költeményeket írt a következő hírlapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe: Rajzolatok, Közlemények, Remény, Emlény, Athenaeum, Pécsi Auróra, Nemzeti Almanach, Árpádia, Őrangyal, Kliegl-Könyv, Regélő, Életképek, Honderű, Országgyűlési Almanach, Divatcsarnok, Szivárvány, Pesti Divatlap, Sárosy-Album, Nővilág, Családi Lapok, Szépirodalmi Album, Napkelet, Relígió és Nevelés, Veszprémi Egyházi Almanach. Levele: Eger 1885. nov. 17. (Fővárosi Lapok 284. sz.) Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái

Énekek az oltári szent áldozathoz. Eger, 1847 (4. kiadás. Eger, 1852)
Énekek nagy bőjtre és a szent keresztuti ájtatosság. Eger, 1847 (2. bőv. kiadás Eger, 1852)
Vezérkönyv a ker. kath. anyaszentegyházban tartani szokott processiókhoz (körmenetekhez). Az anyaszentegyház szertartásos könyveiből s a bevett ájtatossági gyakorlatokból szerkesztve négy függelékkel. Eger, 1851 (3. bőv. kiadás Eger, 1852., 4. k. Pest, 1855., 7. k. Eger, 1871., 8. k. Eger, 1885. Mind együtt 92,000 példányban)
Lelki manna, az az imádságos és énekeskönyv, különösen a kath. kereszt. ifjúság számára. Eger, 1853 (3. k. 1855., 4. k. 1856., 7. k. 1859., 16. k. 1868., 24. k. 1885. Eger. Mind 244,000 példányban)
Jézus szent szívének imádása. Eger, 1853 (2. k. 1855., 3. k. 1859., 10. k. 1886. 42,000 példányban)
Énekek husvétra, pünkösdre. Eger, 1853
Kath. egyházi énektár. Hangjegyekkel... Eger, 1854 (2. kiadás 1874. Eger, ez a kiadás 5000 példányban)
Ájtatosság liliomai. A boldogságos szűz Mária szeplőtlen fogantatásának tiszteletére. Eger, 1855 (3000 példányban)
Énekek és litánia a boldogságos szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról. Eger, 1855
Szent énekfüzér „Kath. egyházi énektárából” kivonva, s néhány latin énekkel megtoldva kath. iskolások számára. Eger, 1856 (4. kiadás Eger, 1866., 8. k. Eger, 1886. 30,000 példányban)
Énekek és litánia dicsőséges szent Anna asszony tiszteletére. Eger, 1857
Tárkányi B. J. költeményei, a költő arczképe- és életrajzával Toldy Ferencztől. Pest, 1857 (5000 példányban)
Különféle alkalmi énekek. Eger, 1859 (A rendkívül népszerű egyházi énekgyűjteményt Zsasskovszky Endre és Zsasskovszky Ferenc egri székesegyházi karnagyok segítségével állította össze. Az énekeskönyv tizedik kiadása 1906-ban jelent meg.)
Szomorúak vigasztalója. Imádságos és énekeskönyv a hét fájdalmú szűz anya tiszteletére. Eger, 1859., (5. kiadás Eger, 1886. 17,000 példányban)
Vezércsillag az üdv. elnyerésére. Imakönyv a kath. nőnem használatára. Pest, 1860 (7. kiadása Budapest. 21,000 példányban)
Kazinczy Ferencz emlékezete. Kiadta az egri casinói egyesület, az 1860. jan. 18-ára tervezett, de meg nem tarthatott ünnepély emlékére. Eger, 1860 (Költemények, Pajer Antallal együtt)
Hajadonok őrangyala. Kath. imakönyv. Pest, 1863 (4. kiadása Budapest, 11,000 példányban)
Ártatlanok öröme. Kath. imakönyvecske kis gyermekek számára. Uo. 1864 (2. kiadása Budapest, 8000 példányban)
Ifjúság kalauza az örök életre. Kath. imakönyv. Pest, 1864 (3. kiadása Budapest, 8000 példányban)
Új rózsás-kert. Imádságos és énekeskönyv kath. keresztény hívek számára. Pest, 1865 (2. kiadása Pest, 1867., 4. kiadása Budapest, 10,000 példányban)
Nagyböjti kalauz. Krisztus kínszenvedésének és halálának negyvennapi megszentelésére a nagyhéti ájtatossággal együtt. Pest, 1866 (1500 példányban)
Ó- és új szövetségi Szentírás. A Vulgata szerint, Káldy György fordítása nyomán, jegyzetekkel. Eger, 1862–65 (első kiadás 10,500 példányban). Ennek részkiadásai:
Az új szövetség szent könyvei, rövid jegyzetekkel (1500 p.)
Zsoltárok könyve, a Vulgata szövegével s Allioli jegyzeteivel (1000 példányban)
Szentírási szakaszok templomi használatra (4000 példányban)
Szentírási szakaszok iskolai használatra (3000 példányban)
Keresztény öregek gyámola. Kath. imádságos könyv. Pest, 1867 (és Budapest, 2000 példányban)
Vezérangyal a mennyei korona elnyerésére. Kath. imádságos és énekeskönyv Pest, 1872. és Budapest, 1873 (6000 példányban)
Szent István király ünnepének jelentősége. Egyházi beszéd. Buda, 1868 (2000 példányban)
A legújabb magyar Szentírásról. Pest, 1868 (Értekezések a Nyelv- és Néptudományok Köréből I. 3.)
Alelnöki beszédek a Szent István-Társulat közgyűlésein. Budapest, (7 füzet, 35,000 példányban)
Emlékbeszéd Bartakovics egri érsek fölött. Pest, 1874 (5000 példányban)
Emlékbeszéd Mindszenthy Gedeon fölött. Pest, 1879 (5000 példányban)
Sanctissimo Domino Nostro Leoni P. P. XIII. Societas Literaria s. Stephani protoregis nomine. Budapestini, 1883 (költemény, készült 50 példányban)

Kéziratban

Egyházi beszédek; Költői zsengék 1838-40. öt füzet; Lyrai kisebb elbeszélések s észköltészet 1840-44. tizenkilencz füzet; Naplók és Emlékezések 1841-47. tizenhat füzet; Irodalmi levelek (tőle és hozzá); Költői feldolgozásra kiszemelt tárgyak, három füzet.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
↑ Tárkányi, Béla (BLKÖ)

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
A költészet. In Pintér Jenő: A magyar irodalom története: Tudományos rendszerezés. 6. kötet. Budapest: Franklin. 1930–1941.