Ebben az idényben a DG016-os (melyben a DG megjelölés a főszponzor Data General-ra utal) két bajnoki küzdelemben is részt vett. Küszöbön állt ugyanis a turbómotorok betiltása, és a náluk lassabb szívómotoros autók részére 1987-ben meghirdették az úgynevezett Colin Chapman-kupát. A Tyrrell volt az egyetlen ezen csapatok közül, amely két autót is indított, így hát könnyűszerrel megnyerték ezt a bajnokságot, Jonathan Palmer pedig az egyéni világbajnokság itteni megfelelőjének számító Jim Clark-kupát nyerte el.
De a Formula–1-ben sem szerepeltek rosszul, relatív gyengeségük ellenére. Palmer és Streiff ötször is képesek voltak a pontszerzésre: Palmer Monacóban lett ötödik, Streiff pedig a hazai versenyén, a francia nagydíjon hatodik. Németországban kettős pontszerzést ünnepelhettek, a szezonzáró ausztrál nagydíjon pedig Palmer szerzett egy negyedik helyet. Ennek köszönhetően a konstruktőri bajnokságban a hatodik helyen zártak, megelőzve olyan turbómotoros csapatokat is, mint az Arrows vagy a Brabham.
Az autó jellegzetessége volt a légbeömlő nyílástól az autó hátsó részéig félkörívben hajló motorborítás. Ezt a többi szívómotoros autót használó csapat nem használta: az AGS egy nagyméretű légbeömlő nyílással kísérletezett, a Leyton House March és a Larrousse-Lola pedig egyáltalán nem használtak motorborítást. Később, amikor a turbómotorokat betiltották, a legtöbb csapat a Tyrrell megoldásához hasonlót kezdett el alkalmazni.[1]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
