Tuzson János (botanikus)

Ez a szócikk a botanikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Tuzson János (egyértelműsítő lap).
Tuzson János
SzületettPolyáni Tuzson János
1870. május 19.
Szászcsanád
Elhunyt1943. december 18. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • botanikus
  • paleobiológus
  • egyetemi oktató
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (10/1-1-15)
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozatdoktorátus (1899)
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1909. április 29. – )
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (1909, levelező)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuzson János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Polyáni Tuzson János (Szászcsanád, 1870. május 19. – Budapest, 1943. december 18.) magyar botanikus, paleobotanikus, egyetemi tanár, a Tuzson Arborétum alapítója és névadója, az MTA tagja. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Tuzson”.

Élete

1887–1890 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult, erdész oklevelet 1892-ban szerzett. 1899-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd állami ösztöndíjjal 1896–97 között a müncheni Lajos–Miksa Egyetem és a Berlini Egyetemen tanult. A növényhisztológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett 1903-ban, az MTA levelező tagja (1909. ápr. 29.).

A Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd a Budapesti Műegyetem magántanára lett. Emellett 1907-től éveken át szerkesztette a Növénytani Közlemények botanikai folyóiratot. 1912-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetését; egyúttal ő lett a Füvészkert igazgatója is.

Elhunyt 1943. december 18-án, örök nyugalomra helyeztetett 1943. december 21-én a református egyház szertartásai szerint a Farkasréti temetőben.

Munkássága

Kutatóként főleg a fás növények szövettanával, növényföldrajzával és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott; sokat tanulmányozta a bükkfa korhadásának folyamatát.

Ő végezte el az ipolytarnóci kovásodott ősfenyő fatörzs szövettani összehasonlító vizsgálatát, és az ő meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnóciensisnek.

A későbbi Tuzson Arborétum alapjául szolgáló fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta meg, és ott főleg messzi országokból hozatott örökzöldeket ültetett.

Tudományos testületekben

1909. április 29-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Emellett tagja volt:

  • a földművelési minisztérium központi kísérletügyi bizottságának,
  • a természettudományi társulat választmányának,
  • az országos erdészeti egyesület igazgató választmányának.

Fontosabb művei

  • Anatomiai és physiologiai vizsgálatok a vörösfenyő fáján. 1899 (doktori értekezés)
  • A bükkfa korhadása és konzerválása. Budapest, 1904
  • Adatok egyes növénykórt okozó gombafajok ismeretéhez. Budapest, 1904. (Erdészeti Lapok)
  • Anatomisched und mykologische Untersuchungen über die Zersetzung und Konservierung des Rothbuchenholzes. Berlin, 1905
  • A növényvilág fejlődéstörténete. (Sillabus). Budapest, 1907 (Szabad Egyetem)
  • A növényország filetikai és palaeontologiai fejlődéstörténetének alapvonásai (A M. T. Akadémia III. osztályán 1909. február 15-én előterjesztett dolgozat)

Emlékezete

Az utódai által alapított Tuzson emlékplakettet rendszeresen a Nyíregyházi Főiskola ugyancsak róla elnevezett botanikus kertjében, a Tuzson János Konferencián adják át. 2017. május 28-án emléktáblát avattak a professzor tiszteletére Taron.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ Nógrád Hírlap, 2017. május 29. 3. oldal

Források

További információk

  • Tuzson Balázs: Nagyapám, Tuzson János. A 150 éve született erdész, botanikus emlékére; Digitalis Kft., Bp., 2020