A brassói Trausch-ház a Lópiac utca (románul strada George BariÈ›iu) déli oldalán áll, alig ötven méterre a Fekete templomtól. Több évszázadon keresztül a Trausch család birtokolta, 1910-tÅ‘l a brassói evangélikus egyházközség tulajdona. A romániai műemlékek listájában BV-II-m-B-11306 azonosÃtó alatt tartják nyilván.[1]
Története
A ház a 16. századból származik,[1] és a város egykori Katalin-fertályában volt. Az évszázadok során többször átépÃtették, jelenlegi formáját a 19. században nyerte el. A vizet 1893-ban, a villanyt az elsÅ‘ világháború után, a gázt 1943-ban vezették be.[2]
A Trausch család az elzászi Straßburgból származik, ahol Heinrich Trausch 1560-ban kapuőrként szolgált, egyik fia városi tanácsos, egy másik pedig történész volt. A 17. század közepén az elzászi Trauschok eltűnnek, viszont megjelenik a család egy erdélyi ága: 1606-ban Georg Trauscht Prépostfalván, 1641-ben pedig Bürkösön jegyzik evangélikus lelkészként. Georg unokája, Paul (†1691) Brassóban telepedett le; mind ő, mind fia, idősebb Nathanael (1679–1768) lelkészként szolgáltak. Idősebb Nathanaeltől származik a Trausch család két nagy ága: a polgári ág (ifjabb Nathanael leszármazottai), és a nemesi von Trauschenfels ág (Georg leszármazottai).[3][4]
A brassói Trausch-ház első feljegyzett tulajdonosa ifjabb Nathanael Trausch (1713–1772) ötvösmester volt, őt követte Johann Joseph Trausch (1768–1831) városi tanácsos és kerületi felügyelő, majd Franz Joseph Trausch (1795–1871) irodalom- és helytörténész, kinek legfontosabb műve az erdélyi német szerzők életrajzi lexikonja (Schriftsteller-lexikon oder biographisch-literarische denk-blatter der Siebenbürger Deutschen). Franz Joseph Trausch halála után a ház házasság révén a von Theuerkauf, majd a Fabritius család birtokába került. 1910-ben megvásárolta az evangélikus egyházközség, azóta egyesületeknek, cégeknek, üzleteknek ad otthont.[2]
LeÃrása
Homlokzata négy tengelyes, a boltozatos, kerékvetÅ‘kkel ellátott kapuÃv a negyedik tengelyben van. Az emeleti ablakkeretek valószÃnűleg a 19. század elsÅ‘ felében, a ház átépÃtésekor készültek. Az egyik földszinti teremben egy 16. századi reneszánsz kÅ‘ ajtókeret látható, mely felirat és cÃmer nyomait is viseli, ám ezek azonosÃtása ma már lehetetlen. Ez az ajtó a templomudvarba nyÃlt, mikor a szomszédos, 5. szám alatti 17. századi ház még nem létezett.[2]
A épület ismertetÅ‘jele a fehér lovat és holdsarlót ábrázoló cégér. Ezt eredetileg Günter Schuller városi épÃtész készÃtette a FÅ‘tér és a Lópiac sarkán álló Benkner-ház számára, hogy szélkakasként elhelyezzék annak tetején az 1988-as felújÃtás alkalmával. A hatalom azonban nem engedélyezte a szélkakas felállÃtását, Ãgy a műalkotás cégérként a Trausch-házra került. A lovon (mely az utca nevére utal) és a holdon kÃvül a cégér a házszámot és a földszinti üzlet cégtábláját is hordozza.[2]
Képek
-
A lovas cégér
-
Belső udvara
Jegyzetek
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d Nussbächer 199–203. o.
- ↑ Trausch, Franz Joseph, Allgemeine Deutsche Biographie, 38 (német nyelven). München: Duncker & Humblot, 513–515. o. (1894)
- ↑ von Wurzbach, Constantin. Trausch von Trauschenfels, die Familie, Biographische Lexikon des Kaiserthums Österreich, 47 (német nyelven). Bécs: Hof- und Staatsdruckerei, 38. o. (1883)
Források
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus (2014). ISBN 9789737822802
.svg){kind=small}