A tranzitzóna egy összefoglaló elnevezés azon ellátóterületekre, illetve létesítményekre, amelyeket előbb Budapest területén a Fővárosi Önkormányzat és a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI), majd később a magyar–szerb és magyar–horvát államhatár mentén a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) alakított ki az európai migrációs válság alatt 2015 augusztusától kezdődően, hogy az országba tömegesen érkező menekülteket, illetve migránsokat segítsék. A főváros területén kijelölt ideiglenes területek a három nagy fejpályaudvar (Keleti, Déli, és Nyugati pályaudvar) közelében voltak, ezen zónákban a Budapestre érkező migránsok találkozhattak egymással, alapvető orvosi felügyeletet élvezhettek, higiénés létesítményeket vehettek igénybe, valamint az itt tevékenykedő önkéntesek révén élelmiszerekhez, gyógyszerekhez és tisztálkodószerekhez juthattak, illetve tájékoztatást, fordítási segítséget is kaphattak a továbbutazás előtt. Ezeket a zónákat 2015 szeptemberében, a technikai határzár befejezése és a jogi határzár életbelépése miatti kihasználatlanság okán felszámolták. Ugyanakkor a határ mellett kialakított, Magyarország felől zárt tranzitzónákban az érkező személyeknek lehetőségük nyílt a menekültügyi eljárás rendezett körülmények között történő megindítására. A kihelyezett angol nyelvű információs táblákon a tranzitzónákat transit zone-ként nevezték meg.
Előzmények
2015 első felében jelentősen megnőtt a Magyarországra érkező migránsok száma. 2014-ben összesen 42 777 menedékkérelmet nyújtottak be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (BÁH),[1] ez a szám 2015 első felében átlépte az 57 ezret.[2] Július közepéig 78 ezren lépték át az országhatárt illegálisan, közülük 77 600-an Szerbia felől érkeztek.[3] 2015. augusztus 10-én a Kossuth Rádió180 perc című műsorában Végh Zsuzsanna, a BÁH főigazgatója azt nyilatkozta, hogy 110 ezerre nőtt a Magyarországon menedéket kérők száma, valamint a nemzetközi adatokban is 70%-os volt a növekedés az év első felében.[4] Ekkor a befogadóállomásokon 4000-4500-an voltak, amely a duplája volt a férőhelyek akkori számának.[4]
A fővárosi tranzitzónák célja a FÖRI egyik illetékese szerint az volt, hogy „a menekülők kevésbé legyenek jelen a zónákon kívüli területeken, illetve hogy emberségesebb körülmények között várhassák ki a továbbutazást”.[6] Ugyanakkor a zónák igénybevétele önkéntes alapon történt, sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet, sem más szervezet emberei nem kényszerítettek senkit, hogy a tranzitzónákat használja.
A tranzitzónák szolgáltatásai, infrastruktúrája a következők voltak: