Sárospatakon végezte el a református teológiai akadémiát. A kolozsvári egyetem bölcsészeti karán szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet (1915). Hazai tanulmányai végeztével Németországban (Berlinben, Marburgban és Lipcsében) volt ösztöndíjas. Miskolcon és Kunszentmártonban tanított. 1917-től Pápán oktatott magyar–német szakon. 1929-ig középiskolai tanárként dolgozott. 1929–1951 között a pápai református teológiai akadémián a filozófia és pedagógia tanára volt. 1941-ben Szathmáry Lajossal együtt megszervezte a pápai népfőiskolát. 1951–1962 között a dunántúli református egyházkerület levéltárosaként tevékenykedett.
Filozófusként a Böhm Károly-féle magyar újkantiánus iskolához tartozott. Több középiskolai magyar nyelvtankönyvet írt.
Családja
Szülei Trócsányi Bertalan és Radácsi Julianna voltak.[3] Testvérei: Trócsányi Zoltán (1886–1971) magyar nyelvész és Trócsányi György (1896–1973) műfordító volt. 1920-ban Szentesen házasságot kötött Fábián-Tóth Bertával. Fia, Trócsányi Zsolt (1926–1987) magyar történész, levéltáros volt.
Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
Magyar irodalmi lexikon III. (S–Z). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerkesztette: Ladányi Sándor. 3. javított bővített kiadás. [Budapest], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.