Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.)[1] írónő, műfordító, antiszemita, fasiszta meggyőződésű közéleti szereplő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalapítója és örökös országos elnöke, a "Kormányzó Úr Ő Főméltósága teljes elismerésének" birtokosa és a Korvin-Koszorú tulajdonosa, a Népszövetség Szellem Együttműködési Bizottságának a tagja, a Napkelet szerkesztője, alapítványi hölgy.[2]
Származása, tanulmányai
Édesapja Tormay Béla (1839–1906) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője, az MTA tagja, államtitkár, aki 1896. október 10-én nemességet és a "nádudvari" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[3] Édesanyja munkácsi Barkassy Hermine (1846–1920).[4] Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, aki honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban, apai nagyanyja Huber Antónia (1811–1893).[5][6] Az anyai nagyszülei munkácsi Barkassy Imre (1805–1871), 1848-ig magyar királyi udvari ágens és álgyesti Tüköry Hermine (1817–1902) voltak.[7][8] Az anyai nagyanyai dédapja Spiegel (Tüköry) József (1787–1842) építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében, aki 1831. április 8-án I. Ferenc magyar királytól nemességet és az "álgyesti" nemesi előnevet szerezte adományban.[9] Tormay Cécile[10][11] ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak; a Barkassy másképp Munkácsy család pedig régi nemesi család, amelynek az első ismert őse Barkassy János, aki 1675-ben Miskolc város kapitánya volt.[12][13]
Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.[14]
Munkássága
Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház[15] (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (1920–1921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol[16] és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött[17] című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.
1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust.[21] Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.[22]
Tormay Cécile közeli viszonyban állt őrgróf Pallavicini Eduardina (Budapest, 1877. április 24.- Alhaurín de la Torre, Spanyolország, 1964. február 15.) asszonnyal, zicsi és vázsonykői Zichy Rafael (1877–1944) grófnak az egykori feleségével. Pallavicini Eduardina őrgrófnő cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, valamint az Országos Katolikus Nővédő Egyesület elnöke is volt. Zichy Rafael gróf a válása után, 1925-ben megvádolta, hogy leszbikus kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardina őrgrófnővel (Pallavicini Ede őrgróf és székhelyi Majláth Etelka lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[23] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Tormay radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.
Tormay életében nem a Pallavicini őrgrófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony Francesca d’ Orsay grófné olasz főnemes asszonyhoz; Francesca Notarbartolo De Villarosa d'Orsay grófné (1873–1938) az 1900-as évek elején találkozott először Tormay Cecilével, akit mindjárt kegyeibe fogadott: nővére, Margherita és Enrico Visconti-Venesti márki mellett a magyar írónővel volt legtöbbet. Francesca d’ Orsay grófné legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak Tormay Cécile könyvei. Együtt mentek Viareggióba és együtt töltöttek egész délutánokat Puccini, illetve D’Annunzio villájában. D’Annunzio „nővérkének“ nevezi Cécile-t és olaszra fordítja két remekbe készült elbeszélését (Nostra Donna in Arcadia, Laude e la dramma). A nagyműveltségű magyar leánnyal járni a múzeumokat „nagy művészi öröm volt“ – mondta Francesca." Francesca d’ Orsay grófné szerint a magyarok, mint a szicíliaiak, lovagiasak, nemesek, zenészek (Francesca nagyon élvezi a cigányzenét), értelmesek, kifinomultak és vadak, és a szolgák és parasztok is nagyurak benyomását keltik a magyarországi utazásaiban Cecilével. Azonban a házassága nem boldog: férje gróf Maximilian d'Orsay Grimaud (1858–1943), aki idősebb feleségénél, féltékenységével gyötörte és végül bele kellett törődnie a különélésbe. Francesca egyedül marad Firenzében, álmai városában és erős baráti szálakkal Tormay Cecilével.[24]
Tormay Cecile élete utolsó évtizedében pedig özvegy gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné felsőalmási Fábry Nóra (1892–1986) asszonnyal közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek;[25][26] özvegy gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné tökéletesen ismerte az írónő terveit, a regény elgondolásait, fonalait az elejétől a végéig, valamint a látomásos erejű befejezést is.[27][28] Mindkettő hölgy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) igen tevékeny tagja volt, amelynek hosszú évekig a társelnökeként is szolgált özvegy Ambrózy-Migazzi Lajos grófné;[29] Ambrózy-Migazzi Lajos Gobert gróf (1897–1925) nagybirtokos korán hunyt el 28 évesen, 4 és fél év a házasságkötése után Fábry Eleonórával.[30][31][32]
Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012Tormay Cécile-emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3. szám
Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által 2005 óta védettséget kapott.[35] 2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, amelynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.
2012-ben a Magyar Írószövetségben és a Magyar Művészeti Akadémián is emlékkonferenciát tartottak az írónő halálának 75. évfordulója alkalmából.[36][37] Kétségtelen antiszemitizmusa, az olasz fasizmushoz való korai viszonya, nacionalizmusa és jobboldalisága a Kádár-korszakban lehetetlenné tett objektívebb megítélését (sőt egyáltalán említését is), életművének kifinomultabb elemzésére és nézeteinek pontosabb rekonstruálására (pl. kronológiailag is) ez a 2012 októberi Tormay-Emlékkonferencia tett talán először átfogóbb kísérletet (ld. pl. a Szegedy-Maszák Mihály előadását ill. tanulmányát), amelynek anyaga online is elérhető.[38]
2013 nyarán felmerült, hogy Budapesten utcát neveznek el róla, de erről az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján letettek.[39]
2014 januárjában Balassagyarmaton elhatározták, hogy a villában, ahol Huszár Aladár bújtatta az írónőt a Tanácsköztársaság alatt, múzeumot alakítanak. A balassagyarmati felkelésnek emléket adó múzeum helyet fog adni még Huszár Aladár és Tormay Cécile emlékét ápoló kutatóhelynek is.[40]
Művei
A régi ház angol nyelvű kiadásának címlapja (1922)
Apród-szerelem. Novellák; Athenaeum, Bp., 1900 (Az Athenaeum olvasótára) – novelláskötet
Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő, Tormay Cécile; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2010 ISBN 978-963-88450-8-5 (Az alapjául szolgáló PhD disszertáció "A régi ház és a lerombolt ház" címmel online elérhető.)
Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében. (Életünk 2010/10., 66–70. o.)
Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232–247. o.)
Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248–263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9–12. o.)
Hanzl Péter, Nagy Sándor – Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8
Pankotay Ella: Tormay Cécile; Szt. János Ny., Eger, 1938 (Magyar irodalmi dolgozatok a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem magyar irodalomtörténeti szemináriumából)
.JPG)
