1915-ben Rozsnyón a premontrei katolikus főgimnáziumban érettségizett. Tartalékos tiszti kiképzés után az első világháborúban tizenhat hónapot szolgált az olasz fronton. Isonzónál súlyosan megsebesült. Egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetemen folytatta. 1923-ban doktorált, 1924-ben görög–latin szakos tanári oklevelet szerzett.
1924-től az Eötvös-kollégium gazdasági és adminisztratív ügyeit irányította. 1933-ban a Collegium rendes tanárává, 1940-ben aligazgatójává nevezték ki, 1944. július 15. és 1945. május 2. között megbízott igazgató volt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Collegium értékeinek megmentésében Buda 1944–1945-ös ostroma idején.
A Collegium megszűnése után, 1950. szeptember 1-jétől haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös-könyvtárát vezette.
Munkássága
Szakmai érdeklődésének középpontjában a római földkérdés állt. Kollégiumi tanárként a növendékek latin irodalmi és stílusgyakorlati óráit vezette.
Főbb publikációi
Politikai munkatervek a rómaiaknál (Parthenon, 1937)
A római földkérdés. A köztársaság (Franklin Társulat, 1943)
Díjai, elismerései
Parthenon Társaság jutalomérme (1937)
Budapesti Philológiai Társaság és a Báró Eötvös József Collegium Volt Tagjai Szövetsége választmányi tagja
