Lehr Zsigmond (Lőrinczi Zsigmond) tanár, műfordító és Maier Frida fia. Apját korán elvesztette, anyjával előbb Modorban (Pozsony megye), majd Aradon élt. Gimnáziumi tanulmányait Aradon végezte, 1888–1892 között a Budapesti Tudományegyetemen magyar és német irodalmat, nyelvészetet, műtörténelmet hallgatott, többek között Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Budenz József, Simonyi Zsigmond, Heinrich Gusztáv, voltak tanárai. 1892 tavaszán letette a tanári vizsgálatot és a bölcseleti doktorátust; egy évi katonáskodás után 1893 őszén a Pozsonyi Evangélikus Líceum magyar–német nyelv és irodalom helyettes tanára, szakvizsgája után rendes tanára lett. 1897-ben a budapesti evangélikus főgimnáziumhoz került. 1904-től az Erzsébet Nőiskola polgári tanítóképző-intézetben óraadó tanárként, 1906-tól rendes tanárként tanított, magyar irodalomtörténetet és esztétikát adott elő.
Többször megfordult külföldön. 1900-ban Párizsba küldték a világkiállítás tanügyi osztályának tanulmányozására és a modern nyelvi kongresszusra; ez alkalommal Londonban is járt. 1908-ban Jénába nyári tanfolyam ment, ekkor bejárta Németország városait is. 1898 decemberében az MTA nyelvtudományi bizottságának segédtagja, 1908-ban az MTA levelező tagja, 1934-ben rendes tagja lett. Az akadémia Helyesírási Szabályainak szerkesztésével is őt bízták meg; vezette az akadémiai nagyszótár gyűjtőmunkálatait. A Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Néprajzi Társaság választmányi tagja, 1925-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt.
Munkássága
Szépirodalmi művekkel: eredeti és fordított költeményekkel, novellákkal kezdte pályáját, melyek a fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg (1890–1897: (M. Szemle, Fővárosi Lapok, A Hét, Divat Szalon, Ország-Világ, Aradi Közlöny, Vasmegyei Lapok, Rábavidék, Nyugatmagyarországi Hiradó, Bolond Istók, A Mi Otthonunk).
Érdeklődése csakhamar az irodalomtörténet és a nyelvészet felé fordult. Nyelvész és irodalomtudós volt egy személyben. Vizsgálta a magyar szólásmódok kérdését, összefoglalta a magyar nyelvújító mozgalmak történetét. A homályosabb költői szövegek magyarázatában ritka nyomozó képességgel rendelkezett. Megírta az irodalomtudomány elméletének első kézikönyvét, melynek segítségével a fiatalabb nemzedék elindulhatott az irodalomtörténeti kutatások útján. (Bevezetés az irodalomtudományba.)
A leoninus. Tanulmány az irodalom és verstan köréből. (Budapest, 1892)
A pozsonyi ev. Lyceum önképzőkörének története. (Pozsony, 1896)
Csokonai V. Mihály verstani nézetei. (Budapest, 1899)
Edgar Allan Poe, Rejtelmes történetek. Angolból fordította. (Budapest, év n.)
Magyarító szótár. A szükségtelen idegen szavak elkerülésére. (Budapest, 1900)
Stilisztika (Budapest, 1904); (Révy Ferenczczel)
Petőfi és a nyelvújítás (Petőfi Almanach, Budapest, 1909)
A szólásokról (Budapest, 1910)
A nyelvek szépségéről (Budapest, 1921)
Bevezetés az irodalomtudományba (Budapest, 1922)
Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka III. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Tolnai Vilmos. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1925. Online
