PROFILPELAJAR.COM

	Thurzó Elek
	Thurzó Elek síremléke
	A Magyar Királyság ; tárnokmestere
	Hivatali idő; 1523 – 1527
Előd	?
Utód	Báthori András
	A Magyar Királyság országbírója
	Hivatali idő; 1527. december 10. – 1543. január 25.
Előd	Drágffy János
Utód	Nádasdy Tamás
Született	1490; Felvidék
Elhunyt	1543. január 25. (52-53 évesen); Lőcse
Párt	politikus a politikai pártok megjelenése előtt
Szülei	Thurzó János
Foglalkozás	kincstárnok; adományozó; politikus;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Thurzó Elek témájú médiaállományokat.

Betlenfalvi Thurzó Elek (1490 – 1543. január 25.) magyar nemes, országbíró.

Élete

Thurzó János krakkói polgármester, körmöci kamarás – akinek bányavállalata és rézválasztó kohója ^[3] volt – és Beck Magdolna – Szatmári György unokahúga – fia. Elődei nyomán a bányaművelést kedvelte. 1521-ben már körmöci kamarai gróf és királyi főkomornokmester, majd királyi kincstárnok lett, 1525-ben pedig tárnokmester, végül országbíró akkor lett, amikor a törökök elfoglalták Budát.

Noha utóbb a bányák csáktornyai Ernuszt Jánosnak, Mátyás király bizalmasának^[4] a kezébe kerültek adomány- és zálogjogon, mindazonáltal a Thurzó család a Fuggerekkel együtt azokat haszonbérben tartotta régi gazdálkodási rendszerében. Thurzó 1523-ban kapta meg Mária királynétól Vöröskő várát, melyet azonban a Fuggereknek eladott. Mohács után még ő rendezte Mária menekülését az országból.

Amikor a királyné meghallotta ezt a vereséget, a veszprémi püspökkel, Thurzó Elekkel és a pápai követtel – akkor még nem tudva bizonyosat a király vesztéről – rémülten Pozsonyba futott, a Dunán szállítva holmijának nagy részét

– Brodarics István: Igaz történet a magyarok és szulejmán török császár mohácsi ütközetéről^[5]

Szapolyai János királyt mellőzve határozottan I. Ferdinánd mellé állt, tőle kapta 1527-ben a Szapolyaiak birtokaiból a Szepesi várat több mással együtt. 1531 tavaszán Elek szerzett egy fontos tovább örökíthető tisztséget, nevezetesen Szepes vármegye örökös ispánságát.^[6]

A humanista kapcsolatairól híres főúr a bécsi egyetemen tanító tudósokkal Rotterdami Erasmussal és Aldias Manutiusszal állt kapcsolatban. Az evangélikus vallás követője és Perényi Péter legbensőbb barátja, később apósa volt. Az első felesége Szatmári Anna volt. Második nejétől – a Mohácsnál elesett felsőlendvai Széchy Tamás főispán özvegyétől – ormosdi Székely Magdolnától két lánya született. Margit nevű leánya Perényi Péter koronaőr felesége lett.

1543. január 25-én halt meg, Lőcsén temették el.

Művei, tevékenysége

Érdeklődött Rotterdami Erasmus után, ki egyik könyvét Thurzónak ajánlotta.
Unokaöccsét, Thurzó Ferencet Itáliában taníttatta.
Tízezer forintos alapítványt tett Lőcsének egyházi és iskolai célokra.
Ő alapította a galgóci evangélikus iskolát is.
Második nejéhez írt szerelmes levele 1525-től maradt ránk. Ezt jegyzik az első magyar nyelvű szerelmes levélként; a nyelvemlék eredetije a Magyar Nemzeti Levéltárban található; híven közli és hasonmását is adja Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig című munkájában (Budapest, 1894. 237. l.).
Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez; fel. szerk. Kerekes Dóra, szerk. Nyerges Judit, Szabó Dóra, sajtó alá rend., tan. Erdélyi Gabriella; MOL, Bp., 2005–
- 1. 1526–1532. I. Ferdinánd és Thurzó Elek levelezése; 2005

Jegyzetek

↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 13.)
↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15707.htm, Thurzó Elek, 2017. október 9.
↑ Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Rézválasztó - Réz-választó - rézhámori munkás, ki a rézércből, az idegen részek elválasztása által, tiszta rezet állít elő.
↑ Magyar életrajzi lexikon - Ernuszt János
↑ Brodarics István: Igaz történet a magyarok és szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima – Kulcsár Péter fordítása). [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
↑ perpetuus comes comitatus Scepusiensis

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása, a magyar humanizmus, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935.
Szőke Kornélia 2014: Kliens és patrónus – Ősök és hősök a mitikus időből: Valentin Eck Thurzó Elekhez írt dicsőítő költeménye. In: Úr és szolga a történettudomány egységében – Társadalomtörténeti tanulmányok.