Thin Lizzy címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar debütáló nagylemeze 1971. április 30-án. A lemezt a Decca Records adta ki, az amerikai és a kanadai terjesztést pedig a London Records végezte. A lemez zenei anyaga nagymértékben különbözik a későbbi, ismertebb albumaik stílusától, ugyanis ezen a lemezen a blues-rock mellett a folk-rock és némi pszichedelikus rock^[2] hatás érhető tetten, szemben a későbbi albumok direktebb hard rock stílusával. A korong megjelenését egy 4 számos EP kiadása követte, melynek dalai a debütáló album későbbi újrakiadásaira is felkerültek. Az EP New Day címmel, 1971. augusztus 20-án jelent meg.^[1]

Az együttes első hanghordozója 1970 nyarán jelent meg, amelyen két dal volt hallható, és csak Írország-ban lehetett kapni. Az anyag mindössze 283 példányban kelt el,^[3] majd az ekkor még négytagú formáció hamarosan trióvá fogyatkozott. 1971-ben szerződtette őket a Decca Records, majd Londonba utaztak, hogy rögzítsék első albumukat. A Scott English producerkedésével készült albumot 5 nap alatt vették fel a kiadó stúdiójában, majd 1971 április 30-án jelentették meg. Zenei hatásaik közül a Faces, Jimi Hendrix és a Cream^[3] volt a leghangsúlyosabb, így a dalokban a blues-rock mellett pszichedelikus hatások is felbukkantak. Emellett már ekkor jelen volt az együttes zenéjében a később is meghatározó kelta dallamvilág.

Kritikák

Szerző Értékelés AllMusic [4] Martin Popoff:Collector's Guide to Heavy Metal 8/10[5]

Megjelenésekor az album nem keltett különösebb figyelmet, a kritikusok nagyrészt negatívan cikkeztek róla. A rajongók körében általános vélekedés, hogy a lemezen hallható dalok színvonala jócskán elmarad a későbbi albumokon hallható szerzeményekétől.^[6] Az albumon hallható dalok nagy részét az AllMusic kritikusa Eduardo Rivadavia laposnak, zavarosnak és befejezetlennek minősítette, hozzátéve, hogy Eric Bell korántsem olyan karizmatikus gitáros, mint Jimi Hendrix vagy Eric Clapton.^[4] Meglátása szerint az album meglepően lágy, és messze nem képviseli azt a színvonalat, ami az 1970-es évek közepén jellemezte az együttest, még ha Lynott költői dalszövegei már ekkor is figyelmet érdemeltek.^[4] A Sputnikmusik 3 pontot adott rá a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album meglepetésként érheti azt, aki a későbbi hard rock-os hangvételű albumok után ismerkedik meg a debüttel.^[7] A szerző kifejtette, hogy az album kellemes hallgatnivaló lehet a késő esti órákban, hozzátéve, hogy a zenekart jellemző határozatlanság és stíluskavalkád néhány esetben jól működik, mint például a meglepően progresszív Diddy Levine esetében is.^[7] Ebben az írásban is kitért a szerző Eric Bell hiányosságaira, magát az albumot pedig az "érdekes" jelzővel illette.^[7] Martin Popoff kanadai újságíró dicsérte az album kísérletezős hozzáállását, hozzátéve, hogy az album néhány meglepően jó dalt is tartalmaz.^[5]

Az album dalait olyan befolyásos műsorvezetők játszották, mint John Peel és Kid Jensen,^[1] ennek ellenére a lemez gyenge eladásokat produkált és nem került fel az angol lemezeladási listákra sem. A megjelenést koncertezés követte, főleg Írország-ban, azonban az együttes 1971 márciusától London-ba tette át a székhelyét az előrelépés reményében. 1971-ben jelent meg a a New Day című 4 számos EP, amely a debüthöz hasonlóan észrevétlen maradt,^[8] annak ellenére, hogy a Dublin című szerzemény megmutatta Lynott szerzői tehetségét.^[4] Az augusztus 20-án megjelenő anyag mind a 4 dala felkerült a debütáló album újbóli kiadására. A 2010-es újrakiadás további bónuszdalokat rejtett, közöttük azt a The Farmer című szerzeményt is, ami csak Írország-ban jelent meg 1970-ben egy kétszámos kislemez formájában. A debütlemezen található Honesty Is No Excuse című dalt az amerikai Cass McCombs dolgozta fel a 2013-as Big Wheel and Others albumán.

Az összes szám szerzője Phil Lynott, kivéve ahol jelölve van.. 

A 2010. október 11-én megjelent kiadás bónusz dalai:

Thin Lizzy

• Phil Lynott – ének, basszusgitár, akusztikus gitár
• Eric Bell – szólógitár, 12 húros akusztikus gitár
• Brian Downey – dob, ütőhangszerek

Vendégzenészek

• Ivor Raymonde – mellotron a Honesty Is No Excuse c. dalban.
• Eric Wrixon – billentyűs hangszerek a The Farmer c. dalban.
• Gary Moore – gitár és billentyűs hangszerek a 16-19 dalokban.
• Midge Ure – háttérvokál és gitár a 16-19 dalokban.

Produkció

• Scott English – producer
• Peter Rynston – hangmérnök

1. ↑ ^{a b c} Byrne. Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing, 34-40. o. (2006). ISBN 978-0946719815 
2. ↑ Évtizedelő - 1977 : Beindul a gőzkalapács. (magyar nyelven). hardrock.hu. [2018. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
3. ↑ ^{a b} A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
4. ↑ ^{a b c d} Rivadavia, Eduardo: Thin Lizzy - Thin Lizzy review. AllMusic. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 13.)
5. ↑ ^{a b} The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Kanada: Collector's Guide Publishing, 277. o. (2003. október 1.). ISBN 978-1894959025 
6. ↑ Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
7. ↑ ^{a b c} Thin Lizzy-Thin Lizzy kritika (angol nyelven). sputnikmusic.com. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
8. ↑ Stuart Bailie, "The Ballad of the Thin Man", Boxtree, 1996.