A híres opera énekes Anastasia Stratakis néven született egy bevándorló krétai családban, Oshawában, az Ontario-i Toronto közelében. 13 évesen görög popdalokat adott elő egy rádióban. A Zeneművészeti Konzervatóriumban végzett Torontóban. 20 éves korában Giacomo Puccini Bohémélet négyfelvonásos operájában debütált a Toronto Operafesztiválon Mimì-ként. Egy évvel később, 1959-ben, nyert a Metropolitan Opera Nemzeti Tanács meghallgatásain, ugyanebben az évben a Metropolitan-ban szerepelt a Manon operában, Poussette-ként. Peggy Glanville-Hicks Nausicaa című művében játszotta el a címszerepet, az athéni Herod Atticus Színházban, 1961-ben szerepelt a Covent Garden-ben Mimi-ként, és 1962-ben debütált La Scala-ban Isabella-ként, Manuel de Falla Atlántida művében. Karrierjét a Metropolitan Opera-ban főszerepekkel folytatta, vezető operaházakban szerepelt szerte a világon, beleértve a Bolshoi, a Bécsi Állami, a Berlin-i, a Bajor Állami (München), Párizs-i és a San Francisco-i Operákban, valamint a Salzburgi Fesztiválon.
Gazdag repertoárja a következő szerepekből állt:
Zerlina a Don Giovanni-ban,
Despina a Così fan tutte-ban,
Cherubino és Susanna a Figaro házasságában,
Liù a Turandotban,
Cio-Cio-San a Madama Butterfly-ban,
Micaëla a Carmenben,
Marguerite Faustban,
címszereplő a La Périchole-ban,
Juliska a Jancsi és Juliskában,
Lisa a Csajkovszkij Pikk dámájában,
A Zeneszerző az Ariadne auf Naxos-ban,
Antonia a Les Contes d'Hoffmann-ban,
Mélisande a Pelléas et Mélisande-ban,
Marenka a The Bartered Bride-ban,
Desdemona az Otello-ban,
Mme Lidoine a Dialogues des Carmélites-ben,
címszerep a Salome-ban
Jenny Smith szerepét játszotta a Rise and Fall of the City of Mahagonny című operában (amelyet John Dexter rendezett)
nem utolsó sorban Marie Antoinette szerepét játszotta John Corigliano The Ghost of Versailles című filmjében.
Kötődik hozzá egy nagyon fura történet ami felvételen is fennmaradt. 1962 márciusában megjelent versenyzőként a CBS Game To Show The Truth játékában. Stratasnak és két másik versenyzőnek akik csak hasonmások voltak, meg kellett győzniük a zsűrit hogy ki az igazi Teresa Stratas. Senki sem tudta kitalálni, hogy ki az igazi operett énekesnő, így mind a három versenyző számára a legmagasabb 1000 dolláros díjat osztották ki, és mindegyikük kapott egy karton Salem cigarettát, mivel ez a márka a műsort szponzorálta.[9]
Sokak szerint ő volt a század egyik legszebb énekesnője és színésznője.
A karrierje kiemelkedő részei
Karrierje legfontosabb eseményei között szerepelt Sardulla szerepének megteremtése a Menotti rendezésében előadott The Last Savage (1964) amerikai premierjén.
1974-ben szerepelt Götz Friedrich Strauss Salome filmjében, a Bécsi Filharmonikusokkal, Karl Böhm vezetésével.
Pierre Boulez úgy döntött, hogy őt fogja megkérni, hogy énekelje és vállalja el a főszerepet a Lulu (Párizs, 1979) komplett változatának első előadásában, Friedrich Cerha rendezésében.
1981-ben Mimi szerepét játszotta a Bohémélet előadásban, a New York-i Metropolitan Opera helyszínén.
1989. szeptember 26-án négy szoprán szerepet is elénekelt: Puccini Trittico-jában, Giorgettát a Il tabarro-ban, Angelicát a Suor Angelica-ban és Laurettát a Gianni Schicchi-ben.
1991-ben megteremtette Marie Antoinette szerepét John Corigliano The Ghost of Versailles premierjén.
Az 1994-es Met gála nyitóéjén elénekelte Nedda szerepét a Pagliacciban, közösen Luciano Pavarotti-val.
Harminchat éves karrierje során a Metropolitan Operában 385 előadásban jelent meg, 41 különböző szerepben. Az Operában leggyakrabban játszott szerepei között szerepel Liu a Turandotban (1961 és 1995 közötti 27 előadás), Nedda a Pagliacciban (27 előadás 1963 és 1994 között) és Mimì a Bohéméletben (26 előadás 1962 és 1982 között).
Legutóbbi előadása a társulatnál 1995. december 9-én volt Jenny szerepében, a Mahagonny városának felemelkedése és bukásá-ban. Az 1996–97-es szezonban betöltötte volna Marenka szerepét a The Bartered Bride újjáélesztésében, de a nyitó estét megelőzően visszavonult a produkcióból, majd később soha többé nem jelent meg a Metropolitan Operában.
Míg a Mahagonnyt próbálta 1979-ben, Stratas találkozott szerep első megformálójával, Lotte Lenya-val, aki Kurt Weill özvegye volt. Lenya át adta neki a korábban még nem publikált Weill dalok partícióit, amelyeket addig gyűjtött, amelyek közül néhányat Stratas később két albumon rögzített, az The Unknown Kurt Weill és a Stratas Sings Weill című albumokban.
Szerepelt számos film-adaptációban, köztük a Salome-ban (1974), az Amahl and the Night Visitors-ban (1978), a The Bartered Bride-ban (1975), a Pagliacci-ban (1982) és a La traviata-ban (1983).
1988-ban felvette Julie La Verne szerepét, Kern és a Hammerstein klasszikus zenei műsorában, a Show Boat-ban. Ez volt az első teljes felvétel, Robert Russell Bennett eredeti, 1927-es hangszerelésével és Oscar Hammerstein összes cenzúrázatlan dalszövegével. A kritikusok a Show Boat legszebb felvételeként ismerték el.
Az 1980-as években Stratas Kalkuttába utazott, együtt dolgozott Teréz Anyával egy árvaházban és a Kalighat Home for the Dying otthonban. Az 1990-es években egy román kórházba költözött, ahol ágyakat takarított, valamint a betegeket és haldokló árvákat gondozott.
2008. szeptember 25-én Teresa Stratas visszatért New York-ba, ahol egy interjút készített vele a Metropolitan Opera, ez volt az első nyilvános megjelenése több mint egy évtized után. Jelenleg Floridában él.
Alban Berg, Lulu, Stratas, Yvonne Minton, Hanna Schwarz, Franz Mazura, Kenneth Riegel, Robert Tear, Orpé de l'Opéra de Paris, cond. Pierre Boulez, Deutsche Grammophon, 1981
Teresa Stratas – Az ismeretlen Kurt Weill, Nonesuch 79019
Stratas Sings Weill, Nonesuch 79131
Szeptember dalok: Kurt Weill zenéje, Sony Classical, 1997
Verdi, Traviata . Stratas, Fritz Wunderlich, Hermann Prey . Vez. Giuseppe Patanè . Orfeo, 1965. Élő előadás.
Peggy Glanville-Hicks: Nausicaa, Jelenetek az operaból. Stratas, Athén Szimfonikus Zenekar és Kórus
Jerome Kern, <i id="mw-w">Csónak show</i> . Stratas, Frederica von Stade, Jerry Hadley és Lillian Gish. Ambrosian Chorus & London Sinfonietta, vez. John McGlinn, EMI, 1988
.jpg)
